Főrendiházi irományok, 1896. VIII. kötet • 354-408. sz.
Irományszámok - 1896-357
357. szám. 147 tozások nyernek alkalmazást, melyeket az 1897. évi XXXII. t.-cz. 9. §-a állit fel; hogyannak kizárólagos biztosítéki rendeltetése épúgy biztosíttatik, mint más kötvények és a záloglevelek biztosítására rendelt alapoké, a most idézett törvény 10., 18., 21. §-ai, illetve az 1876. évi XXXVI. t.-cz. 5., 7., 8., 9., 10., 22—26., 31—35. §§-ai által; 3. hogy a kötvények a forgalomból abban az arányban vonandók vissza, melyben a kibocsátási alapul szolgáló követelések együttes Összege visszafizetés folytán vagy, más okból csökkent (1897: XXXII. t.-cz. 13. §. 1. pont); 4. hogy a kötvények alapjául szolgáló követelések épúgy kivétetnek harmadik személyek végrehajtása és más jogai alól, mint az 1897 : XXXII. törvényczikk alapján kibocsátott kötvények fedezetéül szolgáló követelések a most idézett törvény 17. §-a értelmében; 5. hogy a közönség a központi intézet által kibocsátandó kötvények mennyisége és biztosítékai iránt ugyanoly kimutatások közzététele által nyer tájékozást, melyeket az 1897. évi XXXII. t.-cz. 20. §-a követel; 6. végül, bogy a központi intézet által kibocsátott kötvények s azok szelvényei ugyanazon adómentességben részesülnek s ép úgy alkalmasak, óvadékokra, üzleti biztositékokra, községi, testületi, alapítványi, letéti stb. pénzek elhelyezésére, mint más kötvények az 1897. évi XXXII. t.-cz. 22. §-a értelmében. Mindezeken felül a javaslat 74. §-a a kötvénykibocsátást még az intézet mellé kinevezett kormánybiztos ellenőrzése alá helyezi, a mi annál indokoltabb, mert a kötvények biztosítására szolgáló alapot legfőképen az államkincstár szolgáltatván (77. §.), nemcsak erkölcsileg felelős a kötvények biztonságáért, hanem anyagilag is sérelmet szenvedhet, hacsak kibocsátásánál a fennálló szabályok meg nem tartatnának. Minden esetre ez is hozzá fog járulni, hogy a közönség az intézet kötvényei iránt nagyobb bizalommal viseltessék. A javaslat gondoskodik végül arról, hogy a kötvények alapjául szolgáló kölcsönkövetelések minél könnyebben és gyorsabban realizálhatók legyenek. E czélból a javaslat 75. §-a első sorban bizonyítási kiváltsággal ruházza fel a központi intézet könyveit és könyvkivonatait, felruházván azokat épúgy a közokiratok bizonyító erejével, mint az 1878: XXV. t.-cz. alapszabályai 96. czikke az osztrák-magyar banknak, és az 1871 XXXIV. t.-cz. 7. §-a a magyar földhitelintézetnek és az 1879:XXXIX. t.-cz. 2. §-a a kisbirtokosok földhitelintézetének könyveit és kőnyvkivonatait. Másodszor pedig a javaslat 76. §-a azt a kiváltságot adja a központi intézetnek, hogy a kötelékébe tartozó szövetkezetek ellen a reá átruházott kötelezvények és főkönyveinek kivonata alapján megelőző peres eljárás nélkül egyenesen végrehajtást az átruházott kötelezvény eredeti adósa és kezesei ellen pedig a veszély valószínűségének igazolása nélkül is biztosítást kérhessen. Az utóbbi kiváltság biztosítja a központi intézetet azon veszély ellen, hogy a kötvények tulajdonképeni fedezetét képező vagyon az esetleg hosszabb ideig tartó per folyama alatt a végrehajtás alól kivonathassék s annál kevésbé ad aggodalomra okot, mert az adós a biztosítással kapcsolatban megindított perben kellően megvédheti magát. A mi pedig a központi intézettel közvetlen kapcsolatban álló szövetkezetek, mint készfizető jótállók elleni egyenes végrehajtást illeti, ez oly kiváltság, mely az 1887 : XXVI. t.-cz. értelmében az osztrák-magyar bankot és az 1879 : XLV. és 1889 : XXX. t.-cz értelmében a magyar földhitelintézetet s ujabban a kisbirtokosok országos földhitelintézetét is megilleti s a központi hitelszövetkezettől tekintettel annak közérdekű czéljára és a szervezetében rejlő biztositékokra meg nem tagadható. Ezzel szemben azonban a közvetlen végrehajtást szenvedő szövetkezetek védelméről is kellett gondoskodni, s e tekintetben legczélszerübbnek mutatkozott a közjegyzői okiratok alapján elrendelt s teljesen kielégítő védelmet biztosító kifogásolási és kereseti jog megfelelő alkalmazását megállapítani.
