Főrendiházi irományok, 1896. VII. kötet • 325-353. sz.
Irományszámok - 1896-346
346. szám. 91 II. Alépítmény. A pálya alépitménye egy vágányra készítendő. A legnagyobb emelkedés, illetve esés 16 (tizenhat) °/oo-ban állapittatik meg. A kanyarulatoknak a nyílt pályán 250 méternél kisebb sugárral nem szabad birniok. A pálya szabványos koronaszélessége, az alépítmény felszínében vagy a kavicságy alsó felületének magasságában mérve 4.o (négy) méter legyen. Görbületekben a töltés külső oldala a túlemelésnek és a vágány kibővítésének megfelelően kiszélesítendő. A töltések — azok magasságihoz és anyagához képest — bezárólag 2.5 méter magasságig 172 vagy l 1 /. lábas lejtőkkel, ennél nagyobb magasságnál pedig legalább 172 lábas lejtőkkel létesítendők. A bevágások lejtői általában az anyag nemének és minőségének, valamint a még egyébként figyelembe jövő viszonyoknak és körülményeknek megfelelően állitandók elő. Azonban egy lábasnál meredekebbek ezen lej tők.csakis erre minden tekintetben alkalmas közetekben fekvő bevágásoknál lehetnek. Vízszintesben vagy csekély esésben fekvő bevágások oldalárkai megfelelő fenékeséssel tervezendők és készítendők. Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál meredekebbek nem lehetnek, azoknak töltés felőli lejtői ellenben ugyanoly rézsüvei készítendők, mint maguk a töltések. Az anyagárkok továbbá oly módon létesítendők, hogy azokból a víz lehetőleg lefolyást találjon, a nélkül azonban, hogy káros vízfolyások keletkezhessenek. Mindennemű anyagtermelési és lerakási helyek mindig a földterületek lehető kímélésével köz- és magánérdekek károsítása nélkül, valamint akképen választandók, illetve állapitandók meg és úgy létesítendők, hogy azok a közlekedésre és vízlefolyásra, valamint a pályatest és tartozékainak megfelelő és czélszerü előállítására és fentartására nehézséget, akadályt vagy veszélyt ne képezhessenek, továbbá, hogy azok minél rendesebb és szabályosabb alakkal és fenékkel, illetve koronával birjanak. Megállapíttatik azonkívül, hogy nem szabad anyaglerakási helyeket akképen elrendezni és az anyaglerakást olyképen eszközölni, hogy az által a pályának hóval vagy futóhomokkal való befuvása előidéztessék vagy fokoztassék. Az anyagárkok és egyéb anyagnyerési helyek mindenütt ott, a hol az lehetségesnek és szükségesnek fog találtatni, megfelelő mérvben és módon viztelenitendők lesznek — olyképen azonban, hogy az által más érdekek sérelmet ne szenvedhessenek. A töltés lába és az esetenként mellette nyitandó anyagárok közt legalább O's méter széles padka hagyandó, és ugyanily szélesnek kell lennie a kisajátítási védszalagnak is. Szálas- vagy csemete-erdőket átmetsző vagy érintő pályarészek mentén azon védszalagok, a melyeken biztonsági tekintetekből az erdő kiirtandó, az elhatárolási szabályzatban előirt szélességben beváltandók, illetve kisajátitandók és mint pályatulajdon elhatárolandók. Ezen beváltás, illetve kisajátítás csak abban az esetben mellőzhető, ha a szabályszerű védszalagok területére nézve az illető erdőbirtokosoktól jögérvényesen kiállított és a központi telekkönyvben a vasút javára bekebelezendő szolgalmi nyilatkozatok szereztetnek be, a melyek értelmében a védszalagok területének be nem ültetése, illetve be nem fásítása örök időkre biztosíttatik. Gsuszamlások vagy más természetű deformatiók meggátlása, illetve elhárítása és megszüntetése czéljából úgy töltéseknél, mint bevágásoknál megfelelő óvintézkedések, valamint a szükséges vízmentesítési és biztosítási munkák alkalmazandók. Ar-, illetve belvizterületeken átvonuló töltéseknél a pályaszin legalább Oso méterrel a legmagasabb ár-, illetve belvizállás
