Főrendiházi irományok, 1896. VI. kötet • 275-324. sz.
Irományszámok - 1896-290
290. szám." 49 A üume —sziczilia —marseillei járatok forgalmi szükségletünkben erezhető 'hézagot pótoltak és csakhamar oly lendületet veitek, hogy azoknak beszüntetése nagy visszaesést jelentene. Mindazáltal ugyanezen ideiglenes intézkedés alkalmával kiköttetett azon feltétel, hogy az >Adria« által a feketetengeri járatok, melyeknek berendezésével a vele fennálló szerződés 32. §-a értelmében elsőbbségi joga van, bármikori felhivásra azonnal és minden kárpótlás nélkül berendezendők. A már fentebb előadottakból azonban önként következik, miszerint annak, hogy a társaságot a vele fennálló szerződésben a feketetengeri járatok fentartására elvállalt és ott körülirt terjedelmében csekély értékű kötelezettségének teljesitésére szorítsam, nem lett volna czélja, mert ezen kötelezettség teljesítése a fentjelzett czélok elérését nem biztosítaná, miután, mint azt kifejtettem, a feketetengeri hajózástól csak akkor várhatunk hasznot, ha az kiviteli forgalmunkat illetőleg a díjszabási jogot nekünk átengedi, nemcsak a végből, hogy a kívánt olcsó tarifák felett rendelkezzünk, hanem azon további okból is, hogy Fiume érdekében, melynek forgalmát a lehetőség szerint meg kell óvni, azon választásnak is, hogy a tarifák magyar állomásokról Fiúmén vagy az Aldunán át állittassanak-e fel, teljesen a magyar államvasutak, illetve a kereskedelemügyi minister kezében kell maradnia. Indokoltnak véltem tehát, hogy az »Adria« társaság, mely a jelen viszonyok közt a keleti összeköttetések berendezésére nézve eredetileg neki szám szerep betöltésére sem Fiúmén, sem Gralaczon át hivatva nem lehet, de hajlandónak sem nyilatkozott, a feketetengeri járatok fentartása iránt elvállalt kötelezettsége alól megfelelő ellenszolgálmányok fejében véglegesen felmentessék annál is inkább, mert e járatok kellő berendezésére az Adriával szemben semminemű kényszeritő eszköz nem áll rendelkezésünkre, mig a helyzet végleges tisztázása után még inkább várható, hogy az »Adria« minden erejét kizárólag a nyugoti Összeköttetés2k ápolására és fejlesztésére fogja fordítani. A felmentés megadása fejében a társaság részéről érdekeinket legjobban kielégítő ellenszolgálmánynak véltem, hogy az az ideiglenes felmentés fejében már eddig is fentartott fiumemarseillei járatokuak további rendszeres fentartására köteleztessék. Ezen járatok, melyek a délolasz kikötőket is érintik, már eddigelé is szép forgalmat teremtettek Fiúménak, különösen a behozatalban, mire nézve elegendőnek vélem a déli gyümölcs forgalmára utalni, de azoknak a jövőre való biztosítása is hazai kikötőnkre nézve fontos szükségletet képez. Ezen szolgálat ellátása már maga is teljes ellenértéknek tekinthető, mert a társaság a Fekete-tengeren csak két hajót volna köteles tartani, mig a marseillei járatok fentartása állandóan legalább négy, a téli hónapokban pedig nyolcz hajót vesz igénybe. Ezenkívül további ellenszolgálmányul kikötöttem, hogy az »Adria« kötelezettséget vállaljon a rra, miszerint a Fiume érdekében múlhatatlanul szükséges keleti járatoknak legalább részben való fentartására minden állami segély vagy kárpótlás nélkül az esetre be fog rendezkedni, ha az osztrák Lloyd szolgálatának érdekeinknek megfelelő berendezése az arra vonatkozólag Jelenleg megújított egyezmény lejártával nem sikerülne. Egyszersmind szükségesnek mutatkozott ezen alkalmat arra is felhasználni, hogy az »Adria« az osztrák kormány által a Lloydszolgálat compensatiójaként támasztott méltányos kívánságoknak megfelelőleg nyugati járatain Trieszt érintésére, illetve az e tekintetben különben is fennálló tényleges állapot állandósítására köteleztessék. Ehhez képest az Adriával e részben létrejött és a jelen indokolás 3. mellékleteként gy. bemutatott egyezmény 7. §-a értelmében az Adria felmentetik a Fekete-tengerre vonatkozólag az 1891. évi XXX. t.-cz. iktatott szerződés 7. g-ában megállapított kötelezettsége alól, továbbá FŐRENDI IROMÁNYOK. VI. 1896 — 1901. 7
