Főrendiházi irományok, 1896. IV. kötet • 130-179. sz.
Irományszámok - 1896-131
44 131. szám. Ezen szakasz kiterjeszti a főnaplót a számadó hivatal összes bevételeire és kiadásaira, hogy az a zárlat alkalmával a hivatal összes pénzkészletét egy összegben tüntesse elő és az eddig létezett kivételek megszűnjenek. A főnaplónak más czélja nincsen, mint a pénztár összes kezelését egybefoglalni és ez által lehetővé tenni, hogy a pénzkészlet minden pillanatban, de különösen a napi zárlatnál könnyen és a nélkül állapittathassék meg, hogy valamennyi tárcza-naplót és alnaplót lezárni kellene, s miután a főnapló eddig épen ezen czélnak nem felelt meg, a mennyiben a kezelésnek bizonyos részét nem tartalmazza, a 70. §-ban oly határozmány vétetett föl, mely szerint a főnapló a pénztár összes kezelését magában foglalja. Hl. FEJEZET. A számvevőségek szolgálata. Az e szakaszokban foglalt javaslat szerint a számvevőségek j&uőre személyes ügyeikre nézve a ministerek közvetlen rendelkezése alá volnának helyezve és a számviteli ellenőrzés tekintetében egyedül azoknak lennének felelősek oly czélból, hogy részükre e téren eléggé szabad működési kör és a kellő önállóság biztosittassék. A ministerek parlamentáris elfoglaltságuk mellett főleg a közigazgatási irányelvek kitűzése, a közérdekű intézkedések érdemi megfontolása és az egész tárczakezelés főfelügyelete által levén méltóan igénybe véve, nem lehet egyszersmind feladatuk az, hogy az administratio apróbb, de eléggé fontos részleteivel is személyesen foglalkozzanak, és ezért szükségök van oly közegre, a mely a ministerrel szemben saját közvetlen felelősségének terhe alatt ügyeljen arra, hogy az intézkedések a költségvetési törvénynek végrehajtása közben a törvényeknek, szabályrendeleteknek minden tekintetben megfeleljenek. —- E közeg a számvevőség, mely szakértő közreműködése folytán a ministeriumoknak és az igazgató hatóságoknak lényeges és nélkülözhetlen segédkezést nyújt, de megszűnik a minister őrszeme lenni azon pillanatban, melyben saját személyes ügyeire nézve épen azon főbb tisztviselőknek rendeltetnék alá, a kiknek hivatalos intézkedéseit ellenőrizni köteles, és mert épen a ministeri felelősség elve megköveteli, hogy a számvevőség ne lehessen akaratnélküli eszköz. Attól tartani, hogy a számvevőségeknek függetlenebb állása a ministeri ügyosztályokkal, illetve igazgató hatóságokkal súrlódásokat idézne elő, nem lehet, mert a számvevőség a törvényekben és szabályokban gyökerező intézkedéseket nem kifogásolhatja, ezekkel össze nem egyeztethető intézkedések pedig a függetlenebbé tett számvevőség nagyobb nyomatékkal biró felszólalása következtében egyáltalán nehezen fognak előfordulhatni. A számvevőségek függetlenebb állásba helyezése a ministerek teendőit sem szaporítaná, mert azon hatáskör, mely a számvevőség személyes ügyeire vonatkozólag jelenleg a ministerium egy ügyosztályára van ruházva, egyszerűen átruháztatnék a számvevőség igazgatójára. Végre nem szenved kétséget, hogy a számvevőségek működése és különösen az általuk teljesítendő nagyfontosságú ellenőrzés hatályossága szilárd alapra csak úgy fektethető, ha azoknak szolgálati viszonyait elvileg a törvény szabályozza. A számvevőségi személyzet fegyelmi ügyeit illetőleg a 91—94. §-okban foglalt határozmányok nagyrészt megfelelnek az ez irányban ma is fennálló, részben törvényileg megállapított szabályoknak. Az ezektől való eltéréseket a számvevőségek személyzete személyes ügyeinek függetlenebbé tétele (87—90. §§.) teszi szükségessé. Jelesül az eltérés a pénzügyi közigazgatási szervezet változtatásáról szóló 1889. évi XXVIII-ik törvényczikknek a fegyelmi eljárásra vonatkozó s a pénzügyi hatóságok mellé rendelt számvevőségek személyzetére nézve 70. §.-hoM. 87—90. §§.-7u>t. 91-94 §§.hoz.
