Főrendiházi irományok, 1896. IV. kötet • 130-179. sz.
Irományszámok - 1896-131
42 131. szám. />. A költségvetési törvény végrehajtásából folyó vagyonkezelési szabályok. A §. az állam ingatlan vagyonát illetőleg megállapítja, ki van hivatva annak kezelésére s az itt fölvett rendelkezés megfelel a mai gyakorlatnak. Az ingatlan állami vagyon álladékáról s az abban időfolytán történő változásokról vezetendő s minden év végén lezárandó törzskönyvek azért szükségesek, mert ezek nélkül az állami leltárt s különösen annak az ingatlan vagyonra vonatkozó részét szilárd és hiteles alapra fektetni nem lehet. A törzskönyvek, valamint az e §-ban emiitett leltárak berendezését és vezetését egyöntetű utasítás fogja szabályozni. Az ingatlan vagyon elidegenitése most is a törvényhozás külön fölhatalmazását igényelte. Kivételt képezhetnek csak az oly ingatlanok, melyek csak az állam valamely követelésének biztosítása czéljából nyilvános árverésen vagy kisajátítások alkalmával szereztettek meg és melyek nincsenek arra rendelve, hogy a fönnálló törvények értelmében az állam ingatlan vagyonának Öregbítésére szolgáljanak. A ministerek által az állam nevében kötendő szerződések, egyezmények vagy ezeket pótló egyéb okiratok az államháztartási kiadások és bevételek jelentékeny részének magánjogi alapját képezik. Akár e szerződések ezerekre menő számát tekintsük, akár azon tényt, hogy némely szerződés százezrekre, sőt milliókra menő értékről szól, némelyik pedig hosszú évek során viselendő terheket és viszonylagos jogosat állapit meg, egyaránt kívánatos és fontos az, hogy az ily kétoldalú kötésekre vonatkozó közigazgatási eljárás ne csupán az időszerint kibocsátandó közigazgatási szabályrendeletek, vagy a fennálló szokásjog által szabályoztassék, hanem, hogy a törvényben nyerjen oly maradandó alapokat, melyekre az e részben szükséges állami ellenőrzést fektetni lehessen. •Ez utóbbi tekintetnél fogva addig is, míg egy rendszeres államigazgatási törvény codificáIXsát elérhetnők, legalább azon főbb jogelveknek törvény által való megállapítása javasoltalik, melyek az állami kincstár érdekeinek megóvása s az ingó és ingatlan állami vagyon álladékára közvetlen befolyással levő intézkedések érdemi megbirálhatása tekintetéből elkerülhetlenül szrkségesek. Ehhez képest a 38. és 39. §§-ban a szerződések megkötésére, vagy megújítására nézve a vállalkozók szabad versenyzése úgy az állami kincstár, mint a magánipar érdekében elvül állittatott fel, elősorolván egyszermind azon kivételes eseteket, melyekben a kormány feljogosítandó volna a nyilvános verseny útjától eltérhetni. A zárt ajánlati tárgyalások közhírré tételének és az árlejtések (esetleg másodárlejtések) megtartásának közelebbi módozatait, ámbár azok a vállalkozó közönségre tagadhatlan fontossággal birn-k, nem látszott czélszerúnek a jelen törvényjavaslat szűk keretébe felvenni, minthogy ezen eljárások egyöntetű utasítások kiadása által is szabályozhatók. A szerződési ügyletek ellenőrző megfigyelése a lefolyt évek alatt bő anyagot szolgáltatott az állami s-'.ámvevőszéknek azon észrevétel constaiálására, miszerint a szerződések és ezek kiegészítő részét képező föltételi füzetek, árelemzések stb. nem ritkán oly hiányos szövegezéssel voltak és vannak szerkesztve, hogy ebből a szerződési jogok és kölcsönös teljesítmények nem várt ellenkező értelmezése merül fel, mely azután a kincstárt költséges és kétes kimenetelű perekbe keveri, vagy pedig barátságos kiegyezés szükségét vonja maga után, mely gyakran csak jelentékeny engedmények árán érhető el. Ily bajok megelőzése czéljából inditványoztatik, hogy minden oly jelentékenyebb szerződés, melynek tárgyát 5.000 forint, vagy ennél magasabb érték képezi, mielőtt azt az illető 35. §.-hoe. 36. §.-ho*. 37. §.'hoz.4 38. és 39. §§.-ho0. 40. éi 4,1. §§-ho0.
