Főrendiházi irományok, 1896. IV. kötet • 130-179. sz.
Irományszámok - 1896-177
177. szám. 295 A 22. és 23. §. a jelen indokolás általános részében ide vonatkozólag előadottak után további indokolást nem igényel. A 27. §. elrendeli, hogy az esetben, ha nyilvános számadásra kötelezett pénzintézeteknél fennálló s a jelen javaslat tárgyát képező kötvények kibocsátására alkalmas követelések olyan intézetre ruháztatnak át, mely ilyen kötvények kibocsátásával foglalkozik, ezek az átruházások bélyeg- és illetékmentességben részesittetnek az átruházott követelés engedményezése és netaláni telekkönyvi bekebelezése után járó bélyeg- és illetékre nézve. Ezt az intézkedést, mely egyébként bizonyos fokig, illetőleg tekintetben az 1895. L. t.-ez. 2. §-a szellemének is megfelel, indokolja az a közhifeli szempontokból fontos körülmény, hogy ez úton elősegittetik a vidéki, rendszerint kisebb és épen azért a jelen javaslatban tárgyalt kötvények kibocsátásával sikeresen alig foglalkozható intézetek ilyen követelésekbe fektetett tőkéinek mozgósítása, — és másfelől kívánatossá teszi az a körülmény is, hogy ez úton egyszersmind előmozdittatik annak lehetősége is, hogy a vidéki intézetek bizonyos, legnagyobb részt épen a földbirtokos-osztály részéről felmerülő hiteligényeket olcsóbban elégíthessenek ki. A szintén kibocsátási alapként contemplait vasúti czímletek átruházására vonatkozólag ilyen intézkedés gyakorlati jelentőséggel alig birna. A 25. §. a jelen törvény rendelkezéseit kiterjeszteni szándékozik azokra az intézetekre, a melyek már a törvény életbeléptekor, a javaslatban meghatározott alapok egyikmásikának felhasználásával, kötvények kibocsátásával foglalkoznak. E kiterjesztés általános közgazdasági indokairól már fönnebb emlékeztem meg. Önérthető, hogy e kiterjesztés ahhoz a feltételhez kötendő, hogy az intézetek mindenben a most javasolt rendelkezésekhez alkalmazkodjanak. E végből ezek az intézetek a javaslat törvényerőre emelkedésétől számítandó, bizonyos határidőn belül, mely határidőt a javaslat az összes ide vonatkozó körülmények mérlegelése alapján egy évben kivan megállapítani, alapszabályaikat a javaslat határozmányaival összhangba hozni, a 4. §-ban előirt különbiztositási alapot a 14. §. rendelkezéseinek is megfelelően megalkotni, azt a körülményt, hogy alapszabályaik a jelen javaslattal megegyeznek, a czégjegyzékbe bevezettetni s szabályszerűen közzététetni és végül a 17. és 19. §-ban elrendelt feljegyzéseket s ellenzárolást is foganatosíttatni tartoznának. Ugyanezen szakasz végpontja — teljesen megfelelően a 7. §. utolsó bekezdésének — egyszersmind utasítást tartalmaz a törvényszék részére abban a tekintetben, hogy azt a körülményt, hogy az itt szóban forgó intézetek alapszabályai a javaslat határozmányaival megegyeznek, csak akkor jegyezheti Be a czégjegyzékbe s az csak akkor tehető közzé, ha az alapszabályokat tényleg ilyeneknek találja s az intézet azt is igazolja, hogy a 4. §-ban körülirt különbiztositéki alapot a 14. §. követelményeinek megfelelően is tényleg megalkotta. A 26. §. a végrehajtási záradékot tartalmazza, mint ilyen, közelebbi indokolást nem igényel. Budapesten, 1897. évi június hó 14-én. Lulcács László s. k., m. hir, péngügy minister.
