Főrendiházi irományok, 1896. IV. kötet • 130-179. sz.
Irományszámok - 1896-160
160 szám. 175 Tény ugyanis, hogy a tárgyalást vezető elnök feladata legnehezebb, mert az ő hatáskörébe tartozik a rend fentartása, az eljárási szabályokra való felügyelet, a tárgyalás tekintélyének és méltóságának biztositása. Az elnök vezeti a bizonyitó eljárást, Ô ügyel arra, hogy a felek a rendet megtartsák ; eljárásukban a törvény határait túl ne lépjék ; ismernie kell a legapróbb részletekig jogkörét; viszonyát birótársaihoz, az esküdtekhez s a felekhez; s pedig oly alaposan, hogy vitás esetben rögtön képes legyen a törvényt alkalmazni s jogait gyakorolni, a nélkül, hogy a tévedés veszélyének tenné ki magát, mert tévedése nemcsak az ügynek árt, hanem a biróság tekintélyét is aláássa, másrészt, ha hatáskörének túlterjesztósében nyilvánul tévedése, árt a feleknek s pótolhatatlan kárt okozhat az anyagi igazságnak. Ha már most figyelembe veszszük azt a sokoldalúságot s magas szinvonalat, melyet az elnöktől az igazságszolgáltatás érdekében megkövetelünk, ha tekintetbe veszszük azt, hogy egy oly nagyterjedelmű és a szabadságokat érintő törvény, mint a bűnvádi perrendtartás, sok nehézséggel fog a gyakorlatban megküzdeni, s ha azt sem felejtjük el, hogy lehet oly törvényszék, a hol az elnök más teendőkkel túl van halmozva s megfelelő gyakorlattal biró, képzett birói tagja nincs a törvényszéknek, a kire az esküdtbirósági tárgyalások vezetését nyugodtan lehetne bizni: úgy nem zárkózhatunk el ama kényszerűség elől, hogy a kir. Ítélőtábla elnöke feljogosittassék arra, hogy kivételesen a táblabírák közül nevezze ki az esküdtbíróság elnökét. Habár az esküdtbíróság elnökét a kir. ítélőtábla elnöke jelöli is ki, még pedig akkor is, ha évközben válik szükségessé ez a kijelölés, pl. mert a kirendelt elnök meghalt, áthelyezték, nyugdíjba ment stb., mindazáltal előfordulhat, hogy az esküdtbíróság elnöke s annak helyettese megbetegszik; vagy más hirtelen bekövetkezett, el nem hárítható okból akadályozva van a tárgyalás vezetésében; ilyen sürgős esetekben fel kell hatalmazni a törvényszék elnökét arra, hogy az elnök kirendelése iránt intézkedjék. Nehogy azonban eme rendkívüli kivételes eset szabályivá váljék, a javaslat világosan kifejezi, hogy az elnököt ez a jog csak sürgős szükség esetén illeti meg és hogy ezt a kivételes jogot csak es étről-esetre gyakorolhatja, tehát nincs joga egy egész ülésszakra helyettest kirendelni, hanem köteles intézkedéséről a kir. Ítélőtábla elnökét azonnal esetleg távirati úton értesíteni, a ki az elnök kirendelése tárgyában definitive intézkedik. Esküdtképesség. (4. §.) Az esküdtbiróságok szervezésének egyik legfontosabb kérdése az esküdtképesség. Az kétségtelen, hogy az 1848 : XVIII. t.-cz. ide vonntkozó elavult rendelkezéseit több oknál fogva fentartani nem lehet. A sajtóeljárást szabályozó 1867. május 17-én kiadott 307. sz. rendelet 7. §. ugyanis az esküdtképesség meghatározásánál két nagy hibában szenved. Az egyik a vagyoni censusnnl a másik az értelmiségüknél fogva kvalifikáltak minimális korhatáránál észlelhető. Már az általános indokolásban ki lett mutatva, hogy a tiszta jövedelem a vagyoni census alapjául nem fogadható el, mert azt megállapítani nem lehet. De nem helyes a sajtórendtartás értelmi censusa sem, mert esküdtképességgel ruházza fel a qualifikált elemeket akkor is, ha életkoruk 24-ik évét nem töltötték is be. Már pedig az esküdtbirói tiszt betöltéséhez nem csupán értelmi qualificatió, hanem élettapasztalat is szükséges, a mit csakis az érett kor hoz meg. Nem volna helyes tehát, ha a diplomatikus emberek minden korhatár nélkül esküdtképességgel ruháztatnának fel. Ez gyakran azt jelentené, hogy esküdtbirói tiszt végzésére azok is jogositvák, a kik úgyszólván le sem rázták az iskola porát. Épen azért, hogy esküdtbiráink az élettapasztalattal felvértezve üljenek törvényt, a javaslat egy általános, minimalis korhatárt állit fel, mely egyaránt mértékadó akár vagyoni census, akár értelmi qualificatió révén kerül is a polgár az esküdtek lajstromába.
