Főrendiházi irományok, 1896. IV. kötet • 130-179. sz.

Irományszámok - 1896-160

160. szám. 143 egyrészt egy hatóság sem tartja nyilván, másrészt ki sem nyomozható megbízható módon. Ez csak úgy volna megállapítható, ha az alaplajstromokat kiállító bizottságok azokat az adatokat is áttanulmányoznák, melyek alapján az adókivetés történt. Miután pedig az alaplajstromot készítő bizottságok az óriási időpazarlással járó adattanulmányozást nem teljesíthetik, könnyen érthető, hogy igy kellő utánjárás nélkül a 200 forint tiszta jövedelemre alapított vagyoni census a gyakorlatban nem megbízható és semmi garantiát sem nyújt. Mélyebbre ható és nagyobb jelentőségű hibája mostani rendszerünknek az, hogy az esküdtek alap- és évi lajstromának egybeállításával kizárólag a közigazgatási hatóságok vannak megbízva a nélkül, hogy az esküdtképes egyének kiválasztására a független kir. bíróságoknak bármily befolyása lenne. Való ugyan, hogy az alaplajstromok összeállítása a nyugati államokban is a közigazgatási hatóságok és tisztviselők hatáskörébe van utalva, mert hiszen ezek és nem a bíróságok rendelkeznek amaz adatokkal, melyek segélyével az esküdtképesség meghatározható s igy az esküdtképes egyének összeírhatok, másrészt az alaplajstrom egybeállításával megbízott tisztviselők a kerületükben lakókkal közvetlen gyakori érintkezésben állanak, azokat személyesen ismerik s igy természetes, hogy az alaplajstromok egybeállítását ezekre kell bizni. Az évi lajstrom egybeállítása azonban már nem bizhatő kizárólag a politikai hatóságok tisztviselőire, mivel oda csak azok vétetnek be, a kik sorshúzás utján már az Ítélethozatalban is részt vesznek. Épen azért az évi lajstromok egybeállítását a független birákból és a törvény, hatóság által választott bizalmi férfiakból álló vegyesbizottságokra kell bizni; szakit tehát e tekintetben a javaslat a most érvényben levő esküdtbirósági szabályzattal, s midőn az alaplajstromok egybeállítását a közigazgatási tisztviselők hatáskörébe ulalja, egyben kijelenti, hogy az évi lajstromok összeállítása a törvényszékek hatáskörébe tartozik (14. és 17. §.), a hol az évi lajstromot a részletes indokolásban tüzetesen kifejtett okokból vegyes bizottságok állítják össze. Igy van ez minden számbavehető külföldi törvényben is, mely intézkedések a részletes indokolásban behatóan vannak ismertetve. Miután az előrebocsátottakból kitűnik, hogy az esküdtbiróságok szervezetéről a modern jogfejlődés követelményeinek megfelelő törvényt kell alkotni, felvethető az a kérdés, hogy a biróságok egységes szervezetéről miért nem alkottatik az esküdtbiróságokkal kapcsolatosan törvény, a mint ez Németországban történt, a hol az 1877. január 27-iki törvény a biróságok egységes szervezetét foglalja magában, a mely az 1877. február 1-én kelt bűnvádi perrendtartással kapcsolatosan lett megalkotva. Valóban kívánatos volna hazánkban is, ha a biróságok szervezetéről, mely most szétszórtan, külön törvényekben van szabályozva, egységes törvény alkottatnék. Ámde birmily kívánatos is ez a rendezett állapot, az most még meg nern valósitható, mert a törvényhozás refoimáló feladatát sem az anyagi, sem az alaki jog terén nem fejezte be; ha majd az alaki jog a polgári igazságszolgáltatásban is teljesen reformálva lesz, akkor, de csakis akkor lesz itt az ideje annak, hogy a biróságok szervezetéről egységes, az egész vonalra kiterjedő maradandó törvény alkottassék. Ez az oka annak, hogy a bűnvádi perrendtartás kiegészítő részét képező esküdtbirósági szervezetről külön törvény alkotása válik szükségessé. Arról is számot ad a javaslat, hogy az esküdtbiróságok szervezetéről szóló intézkedések miért nem olvasztattak be a bűnvádi perrendtartásba. Ennek az indoka nagyon egyszerű, s bővebb kifejtést nem igényel. A mint hogy az anyagi büntető tőrvény nem olvasztható be a perrendtartásba vagy viszont, ép úgy nem vonható be az eljárási törvénybe az esküdtbirósági szervezet sem.