Főrendiházi irományok, 1896. II. kötet • 63-110. sz.
Irományszámok - 1896-78
78. szára. 41 78. szám. (7. ülés, 113. jegyzőkönyi pont.) Jelentése a főrendi ház közgazdasági és közlekedési bizottságának a ragadós tüdőlob kiirtásáról szóló 1893. évi IL törvényezikk módosítását tárgyazó törvényjavaslatról. A tapasztalat mutatja, hogy kérődző állatok közt kiütött fertőző ragadós betegségeket s igy a ragadós tlidőlobot is csak úgy lehet kiirtani, ha a szarvasmarha birtokosa a marha gyanús megbetegedését haladéktalanul bejelentvén, a fertözésgyanus állatok is mielőbb kiirtatnak. De hogy ez eléressék, mindenekelőtt szükséges mindazon okok megszüntetése, a melyek eddig a megbetegedett marhának haladéktalan bejelentését s igy annak kiirtására irányuló törekvést, eltitkolás mintt, akadályozták. Ezt czélozza a szőnyegen levő törvényjavaslat olyképen, hogy egy betegedési esetből kifolyólag az összes fertözésgyanus állatok kiirtatván, az állattulajdonos ezen kiirtás folytán szenvedett érzékeny veszteségtől—a lebunkózott marháiért az egész becsértéknek megfelelő kártalanításával — megóvassék. A bizottság jogosnak és méltányosnak tartja a teljes kártalanítást, mert ez által minden gazda saját érdekében sietni fog gyanús megbetegedések esetén hatósági állatorvost a beteg állathoz hivni és a betegségi esetet bejelenteni, mert biztosítva lévén, hogy ha csakugyan ragályos tüdőlob esete forog fenn, a kiirtott marhái után teljes kárpótlást nyer, ezen felül miután az istállóban a beteg marhával együtt levő többi marhái is kiirtatnak, istállója kellő fertőztelenitése után a hat havi zár alól megszabadul. Miután a ragadós szarvasmarha-betegségek kiirtása, — tekintve azon nagy jelentőséget, a raelylyel a marhatenyésztés, illetőleg a marhaállomány fentartása bir közérdekből hazánkban — a legnagyobb áldozatok árán is keresztülviendő, a bizottság szívesen fogadja a kormánynak ebbeli törekvéseit s készségesen járul hozzá az 1893:11. törvényezikk módosításához, valamint a kártalanítás mérvének a törvényben leendő pontos megállapításához is. Ezek előrebocsátása után a bizottság a törvényjavaslat változatlan elfogadását a nagyméltóságú főrendi háznak tiszteletteljesen javasolja. Budapesten, 1897. évi márczius hó 2-án. Gróf Szápáry Géza s. k., biiottsdgi elnök. Latinovics János s. L, bizottsági jegyaö. FŐRENDI IROMÁNYOK. IL 1896 1901. 6
