Főrendiházi irományok, 1896. II. kötet • 63-110. sz.
Irományszámok - 1896-70
70. szám. 29 70. szám. (6. ülés, 103. jegyzőkönyvi pont.) Jelentése a főrendi ház közgazdasági és közlekedési bizottságának „a kikötői illetékekről" szóló törvényjavaslat tárgyában. A bizottság örömmel üdvözli a szőnyegen levő törvényjavaslatot és eonstatálja, hogy a kormány közgazdaságunk, kereskedelmünk és hajózási ügyünk emelésére irányuló törekvésének ez irányban is tauujelét adta, a midőn az 1883. évi XXXII. törvényczikkben előforduló és a gyakorlati életben káros hatásúaknak bizonyult rendelkezésekkel járó visszásságok megszüntetésével a kereskedelmi hajózásnak nyújtandó lényeges kedvezmények megadásával azt a ministeri indokolásban részletesen vázolt siralmas helyzetéből kiszabadítani törekszik. A törvényjavaslatban foglalt kedvezmények engedélyezése nemcsak hajózási, hanem nemzetgazdasági és kereskedelmi szempontokból is megnyugvással fogadható, mert kétségkívül az utóbbi két évtized alatt rohamos hanyatlásnak indult parti hajózás következtében a magyar és horvát tengerparti lakosság anyagi helyzete is mindinkább rosszabbodott s igy ezen kedvezmények megadása által a hajózásnak bekövetkező emelkedésével a lakosság újabb keresethez jutván, jobbléte is ismét emelkedni fog. De még egy igen fontos indok támogatja a törvényjavaslatban foglalt kedvezmények megadását; ugyanis kereskedelmi és forgalmi politikánk két évtized óta a fiumei tengeri kikötőnk irányába iparkodik terelni teherforgalmunkat, hogy ez által az ország kereskedelmi forgalma függetlenné tétessék a nyugoti határzárak esélyeitől. Ezen politikának szUkáégszeríí következménye kellene hogy az legyen, miszerint minél több hajó látogassa Fiumét és találjon ott, ha nem is teljes, legalább részleges teherrakományt; a mi eddig, fájdalom, nem történt s ha a ministeri indokolásban vázolt visszás helyzetet tekintjük, csak úgy érhető el a kitűzött czél, ha a kikötői illetékek a lehetőség határáig leszállittataak. Szükségessé teszi ezt még a más viziutak olcsósága is, különösen akkor, ha a hajóknak visszafelé teherfuvara niucsen biztosítva, minthogy ez esetben a kereskedelem, különösen a tömeges áruk fuvarozásánál — a hol a haszon csak krajczárokban nyilvánul — felkeresi mindazon utakat, a melyek segélyével ezen minimális haszon nem emésztetik meg a szállitással járó költségek által s igy megtörténhetnék, hogy ezen óvintézkedés megtétele nélkül Fiume felé irányított teherforgalmunkat a kereskedelem az aldunai Vaskapu szabályozása folytán a Dunán Galacz felé terelhetné, ez pedig nemcsak Fiúméra és tengeri hajózásunkra volna káros hatású, de raagáuak az államnak vasúthálózatunk bevételeiben bekövetkezhető nagymérvű visszamaradását idézhetné elő, a melyet elkerüln'', illetőleg megakadályozni a törvényhozás első feladatát képezi.
