Főrendiházi irományok, 1896. II. kötet • 63-110. sz.
Irományszámok - 1896-64
18 64. szám. A javaslat 1. §-át továbbá az eddigi törvényhez képest olyképen kellett kiegészíteni, hogy az illetékfizetési kötelezettség nemcsak a kikötőkben, hanem azokon kivül: a réveken és tengerpartnak egyéb pontjain is fennáll, mert előfordul azon eset is, hogy egyes hajók műveleteiket tengerpartunkon elvégzik a nélkül, hogy rendes kikötőt érintenének vagy abba betérnének. 2. §. E §. az eddigi törvény 3. §-ához képest annyiban tüntet fel változást, hogy a törvényjavaslat szerint a fizetési kötelezettség nem a hajó megérkezésekor áll be, hanem a fentebb emiitett elvnek megfelelően a kereskedelmi művelet megkezdésekor. Ezen §-ban továbbá kiegészítést talál a jelenlegi törvényben is kimondott azon rendelkezés, mely szerint a kikötői illeték legkésőbb három hó alatt lefizetendő, ha az illető hajó tovább marad is a kikötőben. A méltányosság ugyanis megkívánja, hogy ily esetben a hajó, ha három hó letelte után távozik, másodszor ne legyen kötelezve az illeték lefizetésére, mert ily módon az ugyanazon kikötőben eszközölt folytatólagos kereskedelmi művelet — a hajótól rendesen független okokból beálló és azt amúgy is súlyosan terhelő késés miatt — újból illeték alá vettetnék. A jelen törvényjavaslat ennélfogva olyképen intézkedik, hogy a három hónap múlva induló hajók az illeték újbóli fizetése alól mindaddig mentesek, mig kereskedelmi művelet teljesítése végett valamely más belföldi kikötőben, révben, vagy a tengerpart egyéb pontján ki nem kötnek. Végül a 2. §. amaz intézkedése, mely szerint a kikötői illeték fizetéseért a hajó szavatolj annak megállapítását czélozza, hogy az illeték nem a rakományt, hanem a hajót magát terheli. 3. §. Az 1. §. azon rendelkezése, mely az illetékfizetési kötelezettséget a kereskedelmi müveletek végzésé tői teszi függővé, szükségessé teszi a kereskedelmi műveletnek pontos körülírását és azon müveletek megjelölését, melyek kereskedelmi müveleteknek nem minősíthetők és így az illeték beszedésére alapot nem nyújtanak. Ezen részletesen megjelölt esetek közül egyesek már az eddigi törvény 7. §-ában is figyelembe vannak véve, a többiekre nézve azonban az eddigi törvény nem intézkedett, miután nem fogadta el általánosságban a törvényjavaslatban foglalt azon elvet, hogy csakis kereskedelmi müveletet végző hajó köteles kikötői illetéket fizetni. 4. §. A törvényjavaslatban az eddigi rendelkezésekkel szemben kiegészitendők voltak azon esetek is, melyekben a hajók a kikötői illetékek fizetése alól mentesek. így az eddigi tőrvény 7. §-a szerint a hadigazgatás érdekeit szolgáló hajók közül az illeték alól csupán a hadihajók voltak mentesítve, a mentesség nem terjesztetvén ki a katonai czélokra kibérelt hajókra, melyek ugyanazon szolgálat érdekében működnek. Kiterjesztendő volt továbbá az illetékmentesség a rakodást közvetitő járművekre is annál is inkább, mivel az ezeket igénybe vevő hajó a teljesített műveletért a kikötői illetéket még az esetben is megfizeti, ha bármily okból nem a kikötőben, hanem azon kivül köt ki. A nyilvános kikötői épitkezések czéljaira igénybe vett hajók, valamint a tenger alatti távíró-huzalok fektetésével vagy igazításával foglalkozó hajók illetékmentességét az indokolja, hogy ezen közhasznú munkálatok rendszerint az állam költségén teljesíttetnek és így az egyrészről beszedett illetékek, melyeknek 20°/o-a a javaslat 12. §-a szerint a segélyalapok javára fordítandó, a végeredményben az állam részéről ismét visszatérítendők volnának. Ezen §. utolsó pontja szerint végre illetékmentességet fognak élvezni a tudományos avagy oktatási czélból teendő utazásokra igénybe vett hajók, tekintettel azon körülményre, hogy ezen mentesség nélkül az ily tanulmányutak a legtöbb esetben kivihetők nem volnának.
