Főrendiházi irományok, 1896. II. kötet • 63-110. sz.

Irományszámok - 1896-91

9t. szám. 183 hosszújáratú és nagyparthajózású hajókon kivül csak a kisparthajózású gőzhajókra nézve irja elő. A kisparthajózású vitorlás hajókon ily könyvek vezetését nem lehet kívánni, mert az ily kis hajókon nehézségekbe ütköznék. Az 53. §. azon intézkedése, hogy a legénység állományában utazás alatt beállott csökkenés esetére azon hajólegények, kiknek munkája a legénység csökkenése következtében szaporodik, más megállapodás hiányában a hajóparancsnok által a megtakarított bérösszeggel arányosan kárpótoltassanak, a méltányosság követelménye. A hajóra szegődött hajólegények ugyanis a legénység számát is számba véve vállalják el a szolgálatot a megállapított bér fejében. Ha tehát a legénység csökkenése következtében munkájuk szaporodik, jogosan megkívánhatják, hogy bérük is a munkatöbblet arányában emeltessék. Minthogy a különböző minősítéssel biró hajólegények különböző munkákat is végeznek, külön kiemeltetik, hogy a legénység számának csökkenése következtében megtakarított bérösszegek nem az egész legénység javára esnek, hanem csak azon hajólegények javára, kiknek munkája szaporodik. így például egy fűtő elmaradása esetében, ezen fűtő bére csak a fűtők közt, nem pedig a többi hajólegénység közt is osztatnék szét. Ha egy hajólegény megszökik és ez alkalommai podgyászát is magával viszi, a szökés a többi hajólegénység tudtával vagy annak figyelmetlensége következtében történik. Ily esetekben a hajón visszamaradó hgények munkája saját hibájuk következtében szaporodik és igy azért kárpótlást nem érdemelnek. A hajólegényeket meg kell továbbá óvni attól, hogy munkával túlterheltethessenek. Ennek következtében megállapíttatik, hogy a hajóparancsnok a megmaradt hajólegények kívánságára a hajólegénységet, ha ez lehetséges, kiegészíteni tartozik, mihelyt a legénység száma az utazás alatt több mint hatodrészszel csökkent. A legénység száma azonban okvetlenül kiegészítendő, ha a legénység állománya annyira csökkent, hogy a hajólegénységnek a tengeri kereskedelmi hajók lajstromozásáról szóló 1879. évi XVI. t.-ez. alapján megállapított és a lajstromozási okmányba is bejegyzett szabályszerű száma sem teljes. Ily esetekben ugyanis a hajó biztonsága a további utazás alatt veszélyeztetve volna. Az 54. §. azon intézkedése, hogy eltérő megállapodás hiányában mindazon esetekben, midőn a hajó két éven túl távol marad, a két év óta szolgálatban levő hajólegény időre szóló bére az eredetileg kikötött bér 25%-ával felemelendő, egyrészt méltányos, másrészt ösztönül szolgál arra, hogy a hajólegény huzamosabb ideig maradjon egy és ugyanazon hajó szolgálatában. Az 55—59. §§-ban a hajólegéuyek élelmezésére és ellátására vonatkozó határozatok foglaltatnak. Az élelmezésre és ellátásra vonatkozólag a törvényjavaslat csak az elvi jelentőségű határozmányokat tartalmazza. A részletek, melyek a hajók nagysága és osztályzata szerint különböző megoldást igényelnek, rendeleti utón fognak szabályoztatni (57. §.). Még az 55. §-ban a hajó élelmi készletével való takarékosság érdekében azon határozat mondatik ki, hogy a hajólegény a részére nyújtott élelmi szereket csak saját ellátására használhatja fel, viszont az 59. §-ban mód nyuj tátik neki, hogy az élelmezés tekintetében felmerülő alapos panaszait — azok orvoslása végett — illetékes helyen előadhassa. Hogy azonban e tekintetben a könnyelműen vagy boszúból emelt panaszok lehetőleg elkerültessenek, a panasz a tengerészhivatal által csak az esetben tétetik vizsgálat tárgyává, ha azt a hajólegénységnek legalább egyharmad része emeli. Az 56. §. a hajólegénynek a hajón való kellő elszállásolásáról gondoskodik. Az 58. §. feljogosítja a hajóparancsnokot, hogy elkerülhetlen szükség esetében az élelmezési adagokat megszoríthassa, vagy az ételek és italok minőségét megváltoztathassa. Ily esetek az utazás tartamának rendkivüli meghosszabbodása, vagy az élelmi szereknek az elemek befolyása következtében való elromlása vagy csökkenése alkalmával fordulhatnak elő.