Főrendiházi irományok, 1896. II. kötet • 63-110. sz.

Irományszámok - 1896-91

178 91. szám. javaslatban megnevezettek képeznek. Bizonyos változások a hadi tengerészeinél vagy a külföldi tengerészeinél természetszerűleg feltételezik azt, hogy kereskedelmi tengerészetünknél is a csekélyebb felelősségű vagy kevésbbé önálló hatáskörben töltött idö csak részben ismertessék el a magasabb minősítések elnyerése előtt kimutatandó szolgálati időbe. A körülményekhez képest azon időt is különböző mértékben kell megállapítani, mely vitorlás és gőzhajókon töltendő, mert különben előfordulhatna azon eset, hogy a vitorlahajózás hanyatlásával az előirt feltételeknek egyáltalában nem, vagy csak igen nehezen lehetne megfelelni. Mindezeket illetőleg hosszabb időtarlamra állandó szabályokat nem lehet felállítani és igy nem is mutatkoznék czélszerűnek ezen foltételeket a törvényben szabályozni. A 16. §. első bekezdésének azon határozata, hogy tengerészeket magyar tengeri kereskedelmi hajón nem szabad magasabb minőségben alkalmazni, mint a milyent a törvényjavaslatban foglalt szabályok szerint kimutatnak, természetes következménye azon törekvésnek, hogy a magyar tengeri kereskedelmi hajókon csak kellő képzettséggel biró egyének legyenek alkalmazhatók. A második bekezdésben foglalt intézkedés a tengeri kereskedelmi hajók lajstromozásáról szóló 1879. évi XVI. t.-cz. 3. §-a azon határozatának folyománya, mely szerint nemzeti kereskedelmi hajónak parancsnoka csak magyar állampolgár lehet és hosszú járatú hajón a parancsnokon kivül, még belfö di hajóhadnagynak is kell lennie. Ha tehát külföldi állampolgár magyar hajón ily kapitányi és hadnagyi minqségben nem alkalmazható, nincs ok arra, hogy neki ily minősítés adassék. Minthogy az 5. §-ban felsorolt állások nagyobbrészt bizalmi állásoknak tekintendők, a törvényjavaslatban oly határozatok felvételéről is kellett gondoskodni, melyek biztosítékot nyújtanak arra, hogy ezen állasokhoz csak megbízható egyének fognak jutni. Ezen határozatok a 17. §-ban foglaltatnak. A III. fejezet a hajöíegénység szolgálati könyveiről, valamint a sorozásról szól. A IS—22. §§. a szolgálati könyvekre vonatkozó határozatokat tartalmazzák. A szolgálati könyvnek czélja, hogy a hajólegény személyi és szolgílati viszonyairól felvilágosítást nyújtson és utazási engedélyének igazolására szolgáljon. A hajólegény szolgálati könyve a hatóságokkal és a munkaadóval szemben hasonló jelentőséggel bír, mint a cselédkönyv. Ily szolgálati könyvek kereskedelmi tengerészetünknél már 1864. óta vannak használatban és a gyakorlatban igen czélszerüeknek mutatkoztak. Ezen szolgálati könyvek 1870-ben czélszerűbben rendeztettek be, a mennyiben a szolgálati könyv a tengeri uti engedélylyel egyesittetett s igy jelenleg evvel egy okiratot képez. A jelen törvényjavaslatba a szolgálati könyvekre vonatkozólag csak az elvi jelentősigű határozatok vétettek fel, mig a változó jellegű ízletes intézkedések a 22. §. értelmében rendeleti utón fognak megállapittatni. A 18. §. értelmében csak oly magyar állampolgár léphet mint hajólegény szolgálatba, ki 12-ik életévét betöltötte, szolgálati könyvvel bír és ha kiskorú, a szolgálatba lépésre atyja vagy gyámja beleegyezését kimutathatja. A szolgálati könyvek kiállítására csak a révhivatalok, nem pedig a tengerészhivatalok általában jogosittatnak fel. Ez arra való tekintettel történik, hogy a consuli hivataloknak a szolgálati könyv kiállítása előtt szükséges puha tolások és a tengerészeknek nehezen eszközölhető, de igen szükséges pontos nyilvántartása sok nehézséget okozna. Hogy azonban a tengerészek érdekei csorbát ne szenvedjenek, minden tengerészhivatal jogosítva lesz, azon esetben, ha a tengerész szolgálati könyvét az illetékes révhivataltői idejekorán meg nem kaphatná, bizonyos, rendeleti utón megállapítandó teltételek mellett ideiglenes tengeri uti engedélyt kiállítani, mely mindaddig érvényes, mig a rendes szolgálati könyv a tengerész kezeibe jut.