Főrendiházi irományok, 1892. XXIII. kötet • 988-1022. sz.

Irományszámok - 1892-988

CMLXXXVILI. SZÁM. 3 szabályoztatik, figyelemmel különösen az utóbbi tekintetében felmerült számos félremagyarázások és panaszokra úgy a választási elnök hatásköre, és annak megállapítása, mely esetben utasítható vissza a szavazásra megjelent választó és mely esetben nem tagadható meg tőle a szavazat, végül úgy a választók összeírásánál, valamint a választás vezetésénél közreműködő közegek felelőssége és büntetése szigorittatik (153—162. §§.). Ezek ellen kifogás alig lehet. Hasonlóan czélszerűnek mutatkozik a választási visszaélések legerkölcstelenebb fajának, a vesztegetésnek, úgy az etetésnek és itatásnak gyökeres kiirtására azon a törvényjavaslatban felvett, bár legmesszebb terjedő óvszer is, hogy az illető kerület képviselőküldési joga ideiglenesen felfüggesztessék; mi különben csak azon esetre alkalmazható, ha azon emiitett visszaélések oly nagy mérvben terjednek el valamely kerületben, miként azok ottan általánosaknak tekinthetők, ezért a választások megsemmisítése egymagában véve czélra vezető nem lehet, mivel a választás ismétlése csak újabb alkalom a visszaélések ismétlésére. Legfontosabb mindenesetre a törvényjavaslat azon része, mely a kir. curia bíráskodása alá tartozó érvénytelenségi okokat szabályozza, melyek a 3-ik §-ban vannak felsorolva. Ezek vagy feltétlenül, vagy csak bizonyos előre meghatározott hatás beállta esetére vonják maguk után az egész választás vagy csak bizonyos szavazatok érvénytelenségét. Minden egyes esetben határozottan körül van irva az érvénytelenségi ok tényálladéka, a jogtalan cselekmény és a hol a tényalladékhoz tartozik, annak megkivánt hatása biztos és a concret esetben kétséget kizáró ismérvekhez kötve, irányadó elv levén azok megállapításánál, hogy a választóktól minden jogtalan befolyásolás távoltartassék és illetve minden ilyen befolyásolás megtoroltassék, miután csak ekként biztositható a valódi többség szabad akaratának érvényesülése. Első tekintetre talán túlszigorúknak tűnnek fel a törvényjavaslat erre vonatkozó intézkedései, különösen a közhivatásban levő egyének cselekményeire nézve, ha állásukból eredő befolyásukkal visszaélnek, nem tagadható azonban, hogy a választás erkölcsi alapjának biztosítása végett, melytől a nemzet igaz képviseletének és akaratának érvényesülése függ, a jogtalan befolyás megakadályoztatása tekintetében azon személyek és közhatóságok közt, kiktől és melyektől a befolyásolás gyakoroltatott vagy megkiséreltetett, legyenek azok egyháziak vagy világiak, közigazgatási vagy bírói közegek, különbséget tenni nem lehet, egyedül azon tárgyi momentum levén a döntő : vájjon jogtalan befolyásolás forog-e fenn ? A mi a kir. curia előtti eljárást illeti, alapul a büntető-eljárás fogadtatott el azon változtatásokkal és kiegészítésekkel, melyek az ügy természetéből folynak. Már a biróság alakításánál, melyre a 14 — 19. §§. vonatkoznak, mutatkozik az ügy természetének befolyása és kellő figyelembevétele, a kérvények alaki kellékei a 30—33. §§-ban egész körülményesen kifejtetnek, ezek meg nem tartása a 31. §-ban elősorolt esetekben a kérvények visszautasítását vonván maga után. A kérvény elfogadása után az eljárásnak két főrésze van, az első a tárgyalás (60—78. §§.), a második a bizonyítási eljárás (79 —117. §§.). A felek jogai azon mérvadó szempontból vannak szabályozva, hogy a felek nem magánügyet, hanem közügyet képviselnek, kérvényezők kötelesek ugyan kérvényükben az érvénytelenségi okul felhozott tényállást határozottan körülírni s ezen később nem változtathatnak, mivel másként az egész eljárás nem bírna biztos alappal, de az eljárás tovább folytatása nem egyedül tőlük függ s a felek az eljárás gyors lebonyolítása végett el vannak zárva az igazolástól, egyáltalában mindazon perbeli cselekményektől és jogorvoslatoktól, melyek az ügy elhúzását, halogatását eredményezhetnék, a tárgyalás nyilváuos és szóbeli, a biróság azonban az első tárgyalás megtartása után az eljárás továbbfolytatásában nincs a felek megi»