Főrendiházi irományok, 1892. XXIII. kötet • 988-1022. sz.
Irományszámok - 1892-990
CiMXG SZÁM. 11 Article I. Les Gouvernements des Hautes Parties contractantes s'engagent à se livrer réciproquement, à la seule exception de leurs nationaux, les individus contre lesquels une enquête est ouverte ou qui ont été condamnés par les autorités judiciaires de l'une des Parties contractantes pour un des actes punissables mentionnés à l'article II ci-après, et qui se trouvent sur le territoire de l'autre Partie. L'extradition n'aura lieu que pour une action punissable qui, d'après la législation de l'Etat requérant et de l'Etat requis, peut entraîner une peine d'un an d'emprisonnement ou une peine plus grave. Lorsque Taction punissable, motivant la demande d'extradition, aura été commise dans un Etat tiers, l'extradition aura lieu, si les législations des Parties contractantes autorisent la poursuite des faits de ce genre, même lorsqu'ils ont été commis à l'étranger, et qu'il n'y ait lieu, pour l'Etat requis, de traduire le criminel devant ses propres tribunaux, ni de livrer au Gouvernement de l'Etat où l'action punissable a été commise. Article II. Les actes punissables à raison desquels l'extradition sera accordée, s'ils constituent une infraction de droit commun, sont les suivants: 1. L'homicide, le meurtre, l'assassinat, le parricide, l'infanticide, l'empoisonnement. 2. L'avortement. 3. Les coups et blessures, l'administration de substances dangereuses ou de poisons, ainsi que tout autre acte, lorsque par ces faits, le délinquant aura occasionné volontairement, mais sans intention de donner la mort, une maladie ou une incapacité de travail de plus de vingt jours, ou une mutilation, amputation ou privation de l'usage de membres, cécité, perte d'un oeil ou autre infirmité permanente. 4. L'enlèvement, le recel, la suppression, la substitution ou la supposition d'enfant. I. Gzikk. A magas szerződő felek kormányai kötelezik magukat, hogy egymásnak kölcsönösen kiadják — állampolgáraik egyedüli kivételével — azokat az egyéneket, a kik ellen a szerződő felek egyikének birói hatóságai az alábbi II. czikkben felsorolt büntetendő cselekmények valamelyike miatt az eljárást meginditották, vagy a kiket elitéltek és a kik a másik fél területén tartózkodnak. Kiadatásnak csak olyan büntetendő cselekmény miatt van helye, a melyre a megkereső és a megkeresett állam törvényei szerint egy évi szabadságvesztés-büntetés vagy ennél súlyosabb büntetés kiszabható. Ha a büntetendő cselekmény, a melylyel a kiadatás iránti kérelem indokoltatik, egy harmadik államban kővettet.ett el, helye lesz a kiadatásnak, ha a szerződő felek törvényei az ilynemű cselekmények üldözését akkor is megengedik, a midőn azok külföldön követtettek el és ha a megkeresett államnak nem kell a bűnöst saját biróságai elé állítani, sem pedig azon állam kormányának kiadni, a hol a büntetendő cselekmény elkövettetett. II. Gzikk. Azon büntetendő cselekmények, a melyek miatt kiadatásnak van helye, a mennyiben azok közönséges büntetendő cselekményeket képeznek, a következők : 1. Emberölés, gyilkosság, orgyilkosság, szülőgyilkosság, gyermekgyilkosság, mérgezés. 2. Magzatelhajtás. 3. Testi sértések és megsebesitések, veszélyes szereknek vagy méregnek alkalmazása, valamint minden más cselekmény, ha a tettes ezek által a cselekmények által húsz napnál tovább tartó betegséget vagy munkaképtelenséget, vagy csonkítást, a tagok valamelyikének elvételét vagy használhatóságától való megfosztását, vakságot, félszem elvesztését vagy más maradandó fogyatkozást szándékosan, de ölési szándék nélkül okozott. 4. Gyermekrablás, a gyermek eltitkolása, eltüntetése, kicserélése vagy becsempészése.
