Főrendiházi irományok, 1892. XXII. kötet • 987f. sz.

Irományszámok - 1892-987f

(

.) suchungen insoweit zu gestatten, als dadurch die Thätigkeit der vom Richter bestellten Sachverständigen nicht behindert wird.« E szakasz indokolásául Wolffson kiemelte, hogy a terheltnek ama joga, mely szerint a fotárgyalásra szakértőket idézhet, csak akkor ér valamit, ha meg van adva arra is a lehetőség, hogy a szakértők a szemlénél jelen lehetnek és tájékozhatják magukat. Az indítvány mellett Grimm, Zinn, Bahr, Becher, Klotz és Schwaitze, ellene Hanauer, Thilo, Reichensperger és Hauch szóltak. Az indítvány mellett a tárgyalás során különösen felhozták, hogy a terheltnek szakértő által teljesített védelme gyakran fontosabb, mint a jogi védelem. Ama védelem pedig lehetetlenné válik, ha az előzetes eljárásban teljesített szemlétől a terhelt szakértője el van zárva. Kétségen kívül illii8oriussá yálik a terheltnek az a joga, hogy a fotárgyalásra szakértőt idéztethet meg, ha e joggal az elővizsgálat alatt nem bír. Az orvos például, ki a halottbonczolásnál jelen nem volt, a halottszemléről és bonczolásról felvett jegyzőkönyvet könnyen megtámadhatja és éppen a főtárgyaláson fognak kellemetlen viták keletkezni, melyeket az indítvány elfogadásával meg lehet előzni. Az indítványt, habár a javaslat első olvasása alkalmával elvetették, a második olvadás alkalmával mégis elfogadták, és miként a gyakorlat igazolja, a tárgyalás során felhozott aggodalmak, mintha M terhelt szakértőjének subjectiv, kizárólag a védelmi szempontnak hódoló szereplése megzavarná a birói szakértők működését, éppen nem bizonyultak olyanoknak, melyek miatt a terhelttől ily ellenőrző szakértő kirendelését megvonni kellene, sőt ellenkezőleg ez intézmény ma már czélszerüségénél fogva általános elismerésre talál. A Le Royer franaia igazságügyi miniszter által a senatus elé terjesztett javaslat 49. czikke

1

) szerint nemcsak a terhelt, hanem az ügyészség és a raagánfél is fel lett volna jogosítva egy szakértő választására. A senatus bizottsága a kormány javaslatát annyiban találta módosítandónak, hogy csakis a terheltnek engedi meg ily ellenőrző szakértő választását. A bizottság—úgymond a jelentés

2

) — azt gondolja, hogy itt csak két érdek, tudniillik a vád és védelem érdeke jöhet tekintetbe. A biró által kirendelt szakértő eléggé képviseli az ügyész és raagánfél érdekeit. Az ajánlott mód csak szaporítaná a költségeket és zavarná a szakértők működését. A senatus által megállapított javaslat 57., illetve a későbbi módosítások folytán (no. 314. session 1882. Annexe au procès verbal de la séance du 27. Juin. 1882.) 62. czikkében a kormányjavaslat föntebb idézett 49. czikkének »Le ministère public, la partie civile« kifejezéseit kihagyták, egyebekben a kormányjavaslatot elfogadták. Devès igazságügyi miniszter

3

) a senatus által módosított javaslatot a képviselőháznak benyújtván, ez a 62. §-on mitseni változtatott, következőleg a Demôle igazságügyi miniszter

1

) által a képviselőháznak ismét benyújtott javaslat is ugyanebben a szerkezetben tartalmazza e szakaszt. ') (»Le ministère public, la partie civile, et l'inculpé peuvent choisir sur ladite liste un expert qui a droit d'assister • outes les operations et d'adresser toutes requisitions aux experts désignés par le juge d'instruction, et qui est tenu déconsigner ses observations soit an pied du procès verbal, soit a la suite du rapport. oïl y.a, plusieurs inculpés ils doivent se concerter pour faire cette désignation. v^e choix doit être fait quarante huit heures au plus tard après l'avis, qui est donné au ministère public tV la pattié et a 1 inculpé, de la désignation du première expert.«) ') Nr. 63. Sénat. Session 1882. Annexe au Procès verbal de la séance du 6 ma's. 1882. Rapport fait au nom de la commissions chargée d'examiner le projet de loi tendant a réformer, le code d'instruction criminelle, par M. Dauphin sénateur. ) Nr. 1379. Caambre des Députés. Troisième legislature session extraordinaire de 1884. annexe au procès verbal de la séance du 20. nov. 1882. ) Nr. 371, Chambre des Députés Quatrième legislature session de 1886. annexe au procès verbal de la séance du 28 janvier 1886. etc.