Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.

Irományszámok - 1892-987

62 CMLXXXVII SZÁM. menye alapján meggyőződik : arra kell a terheltet figyelmeztetni, hogy viselkedése az eljárás folytatását nem akadályozza és hogy esetleg a védelem eszközeitől fosztja meg magát. 135. §. A terhelt vallomásának vagy beismerésének kieszközlése végett nem szabad sem Ígéretet, biztatást, ámítást, fenyegetést, erőszakot vagy kényszert használni, sem a terheltet éjjeli kihall­gatással vagy más módon czélzatosan kifárasztani. Nem szabad a terhelthez határozatlan, homályos, többértelmű, fogásos vagy olyan kér­dést intézni, mely a feleletre útmutatást tartalmaz, vagy melyben valamely be nem ismert tény beismertnek van véve. A lehetőségig kerülni kell minden kérdést, mely csak a terhelt feleleteivel megállapí • tandó ténykörülményt foglal magában. Különösen a részesre, az orgazdára és a bűnpártolóra vonatkozó kérdésekben ezeket csak akkor szabad megnevezni vagy közelebbről megjelölni, ha a terheltet más, megengedett módon nem lehetett megnevezésökre birni. Ezekben az esetekben a kérdést szó szerint kell a jegyzőkönyvbe venni. A terhelthez nem intézhető kérdés oiyan körülményre nézve, melyet hivatalánál vagy közszolgálati viszonyánál fogva titokban tartani köteles; kivéve, ha feljebbvaló ható­sága őt e kötelesség alól felmentette. 136. §. Oly tárgyak azonosságának megállapítása czéljából, melyek a bűncselekménynyel össze­függésben állanak, vagy a terhelt ellenében bizonyítékul szolgálhatnak, a terheltet részletes leírásukra kell felszólítani és azután felismerés végett meg kell őket a terheltnek mutatni, illetőleg ha a felismerendő tárgyak a biróság elé nem szállíthatók, a terheltet hozzájuk kell vezetni. 137. §. Ha a teiheltnek későbbi vallomása az előbbitől eltér, különösen ha beismerését vissza­vonja, az eltérés, illetőleg visszavonás okát mindig meg kell tőle kérdezni. 138. §. A terhelt más terhelttel vagy tanúval a nyomozás és a vizsgálat folyamán is szembe­síthető, ha egymástól lényegesen eltérő vallomást teltek és az ellentmondást nem lehet más­képen tisztába hozni, vagy ha alaposan kell tartani attól, hogy a főtárgyaláson a szem­besítés nem fog megtörténhetni. Egyidejűleg rendszerint csak két terhelt, illetőleg csak a terhelt és egy tanú szembesíthetek. A terheltnek ama kivánsága, hogy már a nyomozás vagy a vizsgálat alatt terhelt társával vagy valamely tanúval szembesítsék, teljesítendő, ha teljesítése nem okoz nehézséget. 139. §. A terhelt beismerésének kieszközlése czéljából nem szabad az eljárás menetét késlel­tetni ; viszont a beismerés megtörténte után is rendszerint meg kell szerezni a terheit bűnös­ségének egyéb bizonyítékait is. Ha azonban a beismerés teljesen kimerítő és azt az eljárás egyéb adatai is támogat­ják, a további nyomozás vagy vizsgálat teljesítése a vádló indítványától függ.

Next

/
Thumbnails
Contents