Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.

Irományszámok - 1892-987

40 CMLXXXVII. SZÁM. 36. §. A kir. ügyészség illetékességét ama biróság illetékessége határozza meg, a mely mellé rendelve van. Sürgősség esetében azonban a kir. ügyészségnek nem illetékes tagja is köteles a területén felmerülő közvádlói teendőket végezni. Ezeknek teljesítéséről az illetékes kir. ügyészség mielőbb értesítendő. 37. §. Kir. ügyészségek közt az illetékességre nézve felmerülő összeütközés kérdésében a főügyész dönt. Ha az összeütközés több főügyészség közt, vagy több főügyészség kerületéhez tartozó kir. ügyészségek közt merül fel, az igazságügyi minister határoz. 38. §. A kir. ügyészségnek joga van a vádat indokolva megváltoztatni. Az ítélethozás czéljából tartott zárt ülés kezdetéig (321. §.), az esküdtbirósági eljárásban az esküdtekhez intézett kérdések megállapításáig (363. §. első bekezdés), járásbíróság előtti eljárásban a tárgyalás befejezéséig (541. §. Ötödik bekezdés), ha pedig büntető parancs kibocsátását indítványozta, ennek kiadásáig (532. §.) a kir. ügyészség a vádat indokolva elejtheti. A vádnak az eljárás későbbi szakában való elejtése a biróság határozatát semmi irányban sem korlátozza. Ha azonban az elsőfokú biróság a főtárgyalás vagy a tárgyalás alapján nem hoz ítéletet, illetőleg a kibocsátott büntető parancs kifogás folytán hatályát veszti: a kir. ügyészség visszanyeri jogát a vád elejtésére. Az eljárás megszüntetésének indítványozása a vád elejtésének tekintendő. 39. §. Az állam, a törvényhatóságok és a községek rendőri hatóságai és közegei kötelesek a kir. ügyészségnek hivatalos hatáskörében hozzájuk intézett meghagyásait, illetőleg megkereséseit haladéktalanul és pontosan teljesíteni. Sürgős szükség esetében a kir. ügyészség a fegyveres erő kirendelése végett közvetlen megkeresést tehet 40. §. A mentelmi jog felfüggesztése végett a megkeresést a főügyész terjeszti az illető ház vagy bizottság elé. IV. FEJEZET. A magánrádló és a magán fél 41. §. A sértett, mint főmagánvádlő. a kir. ügyészségnek a vád képviseletére való előleges felhivása nélkül, vádat emelhet az 1878. évi V t.-cz. 258. és 259., 261., 327., 332., 418. és 421. §-ai valamiut, az 1890. évi II. t-ez. 23. és 24. §-ai szerint büntetendő vétségek, továbbá az 1878. évi V. t.-czikk 301. §-ában meghatározott könnyű testi sértés vétsége, végre az 1879. évi XL. t.-czikk 126. és 127. §-aiban körülirt kihágások esetében.