Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.
Irományszámok - 1892-987
105 törvényben meghatározott súlya szerint van egymástól elválasztva. Más-más bíróságok, más-más alakiságok között és fokozatosan emelkedő biztosítékok mellett látják el a bűnügyeket. Minél nagyobb a bűncselekmény érintette társadalmi érdek s minél súlyosabb ennélfogva a törvényszabta büntetés, annál nagyobb szervezeti biztosítékokkal van az eljárás körülvéve. Maga az anyagi törvény is e processualis tekintet szem előtt tartásával osztályozta a bűncselekményeket. Erre való tekintettel fogadta el az 1880: XXXVII. t.-cz. ama rendszert, hogy a kihágások rendes birája a közigazgatási hatóság, a vétségeké a járásbíróság, a bűntetteké a törvényszék; s míg a kihágások bíráját a belügyi minisztériumnak 1880. évi aug. 17-én a 38.537. szám alatt kelt szabályrendelete (38. §.) »lehetőleg« sommás eljárásra utasítja, addig a vétségbiróság szigorúan körülirt alakiságok között működik, a törvényszék pedig a vád és védelem tüzetes elkülönítése mellett a társas bíráskodás ünnepélyességével Ítélkezik. Világos ebből, mily nagy fontossága van a bűncselekmény minősítésének, a forum megállapítása és a követendő eljárási szabályok tekintetében. A bíró különféle alkalmakkor juthat abba a helyzetbe, hogy a cselekményt minősíteni kénytelen. Megtörténhetik ez már a per kezdetleges fokán, mikor az eljárás megindítása végett tesznek előtte indítványt*, megtörténhetik akkor, mikor az Ítélkező eljárás folyamatba tétele iránt határoz; és szükségképen minősít az ítéletben, midőn a törvényes büntetc'st méri ki. Az első két esetben az alaki, a harmadik esetben az anyagi törvény alkalmazása czéljából minősít, de műveletét mindig az anyagi jog rendelkezésére alapítja. E teendő fölötte egyszerű volna, ha az anyagi törvény minden esetben lehetővé tenné, hogy a cselekmény számtanilag pontos ismertetőjelek szerint bizonyos törvényes meghatározás alá vonassék, ha egyenletesen és változhatatlanul meghatározná, mily alanyi és tárgyi mozzanatok meglétében kell a cselekményt bűntettnek vagy vétségnek minősíteni. De ez nincs egészen igy. A cselekmény alanyi és tárgyi elemeinek mennyiségét nem lehet előre szabatosan meghatározni s az utóbbiak néha túlnyomó befolyást gyakorolnak a tett benső minőségére. Méltányosságból, a büntetés helyesebb egyénitése végett, megengedi tehát a törvényhozó, hogy a beszámítást enyhítő rendes körülményeken fölül rendkívüli viszonyokat is lehessen figyelembe venni s az objective büntetet képező cselekményt a vétség büntetésével illetni. A törvényhozó azonban az enyhítő körülmények végtelen változatossága miatt nem lévén képes azokat a törvényben sem definiálni, sem felsorolni, lemond az eset előleges minősitéséröl és e tisztet a bíróra ruházza, felhatalmazván őt, hogy ex post, a kiszabott büntetés alapján osztályozza az esetet. így azután a büntetés visszahat a minősitésre, mert a büntető rendszer bölcseimi alapjainál fogva a vétségbüntetésben marasztalt egyént nem lehet bűntettben bűnösnek mondani (correctionalisatio). Ha már most a javaslat fenvázolt alapelveinek, melyek szerint a bűncselekmény minősége határozza meg a forumot, minden irányban érvényt szerezni óhajtunk, úgy a correctionalisatiónak befolyással kellene lenni a bírói hatáskör megállapítására is. S valóban, a régibb törvények (1832. évi belga, 1832. évi franezia) oly képen számoltak a most jelzett méltányos körülményekkel, hogy az ilyen bűncselekmények fölött való ítélkezést a vétségbiróság elé utalták. Kimondották, hogy a tizenhat éven alóli kiskorúak, ha e kort meghaladó részesekkel nincsenek perbe fogva, és halálnál, életfogytiglani fegyháznál, vagy börtönnél csekélyebb büntetéssel sújtott bűncselekmény miatt vádolvák, a vétségbiróság előtt vonandók felelősségre. Tovább ment az 1854-iki szardíniái törvény: a kor ismertető jeléhez hozzácsatolta az elmeállapot és »egyéb körülmények« mozzanatát és megengedte azt is, hogy ha rendőri büntetés szabandó ki, a vádlott a rendőri bíró elé állitható. Végre a jelenlegi olasz eljárás elfogadta e rendszabályt mindazokra az esetekre, midőn az anyagi büntető törvény szerint a bűntett, vagy vétség büntetése enyhítő körülmények alapján egy fokkal leszállítandó. 14
