Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.
Irományszámok - 1892-987
100 függővé a büntetendőséget. A büntető birónak az anyagi jog alkalmazása czéljából tisztába kell jönnie ama kérdésekkel. Sőt a bűnvádi eljárás kezelésénél is merülhetnek fel kérdések, melyeknek megoldását nem a büutető jog terén, hanem más jogvidéken kell keresni, szükségessé tehetik ezt pl. az alaki jognak ama rendelkezései, melyek a tanuzási képességet, vagy mentességet köz- vagy magánjogi feltételekhez kötik. Ezeket az eseteket szabályozza a javaslat 7. §-a. A bűnvádi eljárás alkotásánál gondoskodni kell e kérdések illetékes birájáról is, s e részben csak két út között lehet választani: vagy a büntető birót kell e teendővel felruházni, vagy a hatásköri szabályok szerint illetékes rendes hatóságra kell a megoldást hízni. Az utóbbi rendszer követelménye az, hogy a bűnvádi eljárás meg nem indítható és ha megindították, felfüggesztendő addig, mig az előleges kérdés fóruma nem döntött; további folyománya pedig az, hogy a büntető biró az előleges döntést kötelezőnek tartozik elfogadni. A probléma megoldásánál következő főbb szempontok vezérelhetik a törvényhozót. Általános szabály, hogy az ügy birája van hivatva mindazoknak a jogi és ténykérdéseknek eldöntésére, melyeknek az érdemben hozandó Ítélet tekintetéből fontosságuk van. Az a logicai teendő, melyből az itélethozás áll, nem engedi meg, hogy az okoskodás lánczolatára más elmék gondolkozásának eredményei kényszerítő befolyással legyenek. A per egyes elemeit egyazon szabályok szerint és az ítélőbíró egyéni gondolkozásmódjának következetes alkalmazásával kell mérlegelni, külömben az itélethozás mechanicus cselekménynyé válnék, mely a peren kivül megállapított tények és nézetek benső kapcsolat nélküli összerakásából állana. Az ítélet szellemi egységének szüksége minden czélszerííségi tekintet nélkül is kívánatossá teszi tehát, hogy az egész ügy lehetőleg egy biró megfontolásának legyen alávetve. E szabálytól csak egyes esetekben és csak ott történhetik kivétel, a hol ezt egyéb fontos tekintetek parancsolják. E felfogásból indult ki a javaslat, midőn elv gyanánt fogadta el, hogy a praejudiciaJis kérdések eldöntése a büntdö biró hatáskörébe tartozik. Vitán kivül áll e rendelkezés helyessége azokra az esetekre nézve, melyekben maga a civilis érdekű cselekmény maga a bűntett, vagy ennek egyik alkotó része, ilyenkor a polgári kérdés azonos a büntetőjogi tényállással, vele együttesen áll és dől meg: a döntés tehát kétségkívül a büntetőbiró hatáskörébe esik. De van olyan elmélet, mely a most említett kérdéseket megkülömbözteti azoktól, a melyek a vádinditás feltételei ugyan, de a melyek szorosan véve még sem tartoznak a bűncselekmény tényálladékához. Ezekre nézve e tan, melynek főkép Francziaországban vannak képviselői, a bünvád felett való határozást a polgári birónak előleges döntésétől teszi függővé. Alakilag véve sajátképen csak itt van szó praejudiciumról. De e niegkülomböztetés alig állhat meg. Mindazok a tények, melyek a cselekmény büntetendőségére, minőségére, a bűnvádi eljárás megindítására vagy kizárására vonatkoznak, részei az oszthatatlan tényállásnak, tehát az érdemben itélő bíróság természetes hatáskörébe tartoznak. Ugyanez áll az eljárás alakiságait érdeklő kérdésekről, annál az elvnél fogva, hogy a kereset birája a kifogások birája is. A franczia törvény is csak két esetben teszi a büntető eljárást az előleges polgári perről függővé ; de e rendelkezések indító okaira nézve jellemző, hogy egyik sem a büntető perrendtartásban fordul elő, hanem az egyik a polgári törvénykönyvben, a másik az erdei törvényben. Az utóbbit itt teljesen mellőzhetjük. Ellenben igen tanulságosak a franczia polgári törvénykönyvnek idevágó rendelkezései. A »Code civil« 326. czikke kijelenti, hogy a polgári állapot kérdéseinek eldöntésére kizárólag a polgári bíróságok hivatvák. Ezzel összefüggésben kimondja aztán a 327. czikk.
