Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.

Irományszámok - 1892-987

92 akkor, ha az államnak e czélra szerzett vádhatósága vádat nem emel, vagy az emelt vádat elejti, a sértett közvetlenül a bíróságnál kereshesse igazait: a javaslata sértettet a pótmagánvád emelésének jogával ruházza fel. E jog használatának részleteit a 42. §. szabályozza s ez utóbbinak indokolása fogja a pótmagánvád intézményét támogató okokat tüzetesebben kifejteni. A 2. §-nak utolsó bekezdése röviden utal arra, hogy a főmagánvád eseteiben, vagyis a javaslat 41. §-ában felsorolt vétségek és kihágások tekintetében a sértett a vádnak rendes képviselője. Ez esetekre nézve azért kellett külön intézkedést tenni, mert rajok a 2. §-ban kimondott többi szabályok nem alkalmazhatók. Nevezetesen ez esetekben — ellentében az első bekezdésnek általános szabályával, — a kir. ügyészség rendszerint nem vesz vészt a vád képviseletében és a sértett nem a közvádló helyett, hanem a kir. ügyészséghez való fordulás nélkül, közvetlenül, első sorban és rendszerint kizárólag emeli és képviseli a vádat. Az ide tartozó bűncselekmények olyan csekélyebb jelentőségű jogsértések, melyek a jogrendet és az állani közérdekét minimális mértékben érintik, sok esetben pedig a köz vádlónak nem is áll módjában megítélni és felismerni, hogy a sértett azokat jogai csorbításának tekinti-e s megtorlásukra helyez-e valami súlyt. Teljesen indokolt tehát, hogy a törvényhozás e vétségek és kihágások üldözését a sértett akaratától teszi függővé és ezek tekintetében a vádlónak egész tevékenységét, hacsak a közérdek a kir. ügyészségnek beavatkozását nem kivánja (41. §. harmadik bekezdés) a sértettre bizza. 3, A vádló és a bíróság működésének korlátai a magáninditványra üldözendő büntettek és vétségek esetében (3. §.). Büntető törvénykönyvünk azoknál a bűntetteknél és vétségeknél, melyeket >csak a sértett fél indítványára üldözhetők<-nek nevez (110. §.), a sértett fél úgynevezett indítványának« hiányát a bűnvádi djárás megindítását kizáró ok gyanánt állítja fel. Már e körülményből is kitűnik, hogy itt részben eljárási természetű intézményről van szó s hogy a sértett félnek »indítvány« kifejezéssel nem egészen szerencsésen megjelölt nyilatkozata nem más, mint a közvád emelésének perjogi előfeltétele. Itt mint ilyennel kell vele foglalkozni. Tartalmát illetőleg azt, hogy mit kell magában foglalnia, a 90. §. második bekezdése határozza meg. E szempontból az indokolásnak az utóbb emiitett §-ra vonatkozó része fog felvilágositást nyújtani. E helyen az intézmény alapja és jellege igényel felvilágositást. A jogtörténeti kutatások kétségtelenné teszik, hogy a bűncselekményeknek az a csoportja, melynek megjelölésére mai jogi műnyelvünk »a sértett fél indítványára üldözendő« jelzőt használja, a sértett fél egyéni érdekeinek és a családi életnek kíméletére vezethető vissza. Már a római jog, valamint a germán és a frank törvények, később a Carolina a hozzátartozók közt elkövetett vagyon elleni bűncselekményeknek és a házasságtörésnek üldözését (bizonyos feltételek mellett) csak a sértett fél indítványára engedték me«r, kifejezetten azzal indokolván e rendelkezést, hogy a sértettnek és a családi életnek kímélete érdekében nem engedhető meg, hogy a legkényesebb természetű viszonyokat idegenek feljelentése biróság elé és köztudomásra hozhassa. Habár e bűncselekmények körét a német particularis büntető törvények nagyon kiterjesztették, felállításuknak alapgondolata ma is az, hogy az állam, ha praeventiv eszközökkel nem bírta megóvni polgárát attól, hogy rajta bűncselekményt kövessenek el, legalább mellőzi a bűncselekménynek hivatalból való üldözését, mert ez által ezekben az esetekben csak növelné a sértett szerencsétlenségét, fokozná a csapást, melyet rajta a bűncselekmény ejtett. A bűncselekménynek megtorlására irányuló lépések, bármily titokban kíséreljék meg azok foganatosítását, az esetek legnagyobb részében köztudomásra hoznák a sértettnek legdiseretebb családi, házastársi viszonyára vonatkozó körülményeket, a női szemérmet legélénkebben érintő mozzanatokat, vagy a sértettet legalább is a legnagyobb lelki kínzással járó kihallgatásnak vetnék alá. Teljesen igazolt ennélfogva, ha ezekben az esetekben a javaslat a sértett kímélete érdé-