Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.
Irományszámok - 1892-987
80 Az nem tagadható ugyan, hogy a műveltség állása az ország minden részében nem ugyanaz. így van ez másutt is. Ezek az adatok mégis teljesen igazolatlanná teszik azt a feltevést, hogy az általános műveltség alsóbb fokán álló vidékeken nem található elégséges férfi, a ki az esküdtszék intézményének megfelelő műveltséggel bir. Az 1890. évi népszámlálás adatai szerint Magyarországban a férfi-lakosságnak fele tud írni és olvasni; országos átlaguk 50'ii 0 /o. S a haladás e részben is feltűnően gyors, mondhatni, hogy rohamos. Ma kétszer annyi ember tud irni és olvasni, mint húsz évvel ezelőtt ; s a magyar anyanyelvűek haladása az országos átlagot is jóval megbaladja: a magyar anyanyelvű férfiaknak 59*u 0 /ü-a tud irni és olvasni. Legelmaradottabbak a ruthenek és oláhok lakta vidékek. Az irni-olvasni nem tudó férfiak «zárna legtöbb Máramaros, Ugocsa, Szilágy, Arad vármegyékben. De a legutóbb lefolyt tiz év alatt ezekben is örvendetesen haladt a férfiak általános műveltsége előre : Mára marosban 16-i7 0 /u-ről 22-08%-re, Ugocsában 27M3°/o-ről 34*34°/ü-re, Szilágyban 24'57°/o-ről 31*85°/o-re, Arad vármegyében pedig 25-66°/o-ről 37*04°/o-re. Krassó-Szörényben az írni-olvasni tudó férfiak 43 , 7i°/o-et tesznek. Még kedvezőbb az állapot Temesben, hol a férfiaknak 54*8o°/o-je, és Torontálban, hol 56*64°/o-je tud irni és olvasni. A városok férfi lakosságának műveltsége pedig még azokon a vidékeken is, melyekben az általános műveltség a legalacsonyabb fokon áll, nemcsak kielégítő, hanem nagy mértékű haladást is mutat. Hogy ugyanezt a vidékre, a falvakra nézve is nem állapithatjuk meg, annak oka a hiányos iskoláztatásban keresendő. A jó népiskolák szaporítása meg fogja hozni a sikert. A kik esküdtbiróságuuk hatáskörének kiterjesztését ellenzik, aggódva mutatnak arra, hogy Magyarország népe faj, nemzetiség, vallás szempontjából sokfélekép meg van oszolva ; az esküdt pedig azokból a körökből való, melyek a népérzelmek és meggyőződések hirdetői, de egyszersmind számos meg sem is szüntethető érdekek és összeköttetések fűzik őt jogkereső polgártársaihoz. Ausztriában is voltak, a kik attól tartottak, hogy a politikai, nemzetiségi, hitfelekezeti ellentétek, melyek a lakosság minden rétegét áthatják, nagy veszedelmeket fognak felidézni, s attól féltek, hogy az egyik nemzetiség a másik fölött fog bíráskodni, hogy elítélje minden áron, vagy saját pártbelije fölött fog ítélni, hogy felmentse bizonyosan. Ámde az idő és a gyakorlat megmutatták, hogy aggadalomra nem volt ok. A nemzetiség jelszavai alatt folyó izgatások gyűlölködő türelmetlenségre, sőt az állam egysegének megbontására vezethetnek. Ez való. S ennek útját is kell állani. A divergáló elemek egyesítésére s a magyar nemzetnek egységes egészszé tevésére — a közös nyelv és kultúra van hivatva. A nemzetiségi izgatásokkal szembe tehát éppen az esküdtbíróság intézményét kell állítanunk, hogy ösztönözze a nemzetiségeket a magyar nyelvnek, Írásnak és olvasásnak még fokozottabb elsajátítására. S valószínű, hogy a magyar nyelv, melynek összeolvasztó hatását figyelmen kivül hagyni nem lehet, amaz izgatásoknak is véget fog vetni. De ha az idő és a tapasztalás azt mutatnák, hogy az izgatások nem szűnnek s az esküdteket igazságtalanságokra csábítják: a discréditait területnek megbízhatóbb vidékhez való csatolásával az esküdtbíróság hivatását meg lehet óvni s a hullámokat ártalmatlanokká lehet tenni könnyen ; mert a zónarendszer töszomszédossá tett már oly vidékeket, a hoi e részben is kedvező az állapot. Az ethnographiai viszonyokból eredő aggodalmakat el fogja oszlatni a helyes szervezet a nélkül, hogy rendkívüli intézkedésekre lenne szükség.
