Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.

Irományszámok - 1892-987

73 A népszámlálás adatai szerint városaink népességének általában véve 68°/o-a magyar anyanyelvű; a magyar nyelvet pedig 79

#

15 százaléka beszéli. Pancsova és Fehértemplom is nagy lépésekkel haladnak előre. S annál az állandó hatásnál fogva, melyet a város és vidéke egymásra kölcsönösen gyakorolnak, teljes bizonyossággal megállapítható, hogy a város és vidéke megértik egymást s nincs az országban város, melynek magyarul beszélő polgárai a vidék nyelvét nem ismernék. A birák és az esküdtek tehát meg fogják érteni a vallomásokat s megérteni úgy, ahogy mondva vannak, s a vallomástevöhöz tudomásának forrása, körülményei és vallomásának minden része iránt felderítő kérdéseket intézhetni fognak. A mi pedig a tolmácsot illeti, nincs arra példa, hogy valamely ország az esküdtszék intézményéről lemondott volna a miatt, mert helylyel-közzel tolmács alkalmazására van szükség. S még általában véve sem mondható, hogy ily esetben a közvetlenség megsemmisül; annál kevésbbé pedig hazai viszonyaink közt. Az esküdtek és a birák ugyanis látják a valló inástevot, megfigyelik taglejtését, szavait pedig a tolmács megmagyarázza annak az egy-két esküdtnek, a kik a vidék nyelvét kivételesen nem értik ; s ha kell, megmagyarázza mondatrólmondatra, úgy, hogy a közvetlenség még annál az egy-két esküdtnél sem enyészik el. Kifejezésre volt juttatva az az aggodalom is, hogy némely vidékeken nem lelhetők fel azok az elemek, melyektől az esküdt hivatásához szükséges műveltséget elvárni lehetne. Ezt az aggodalmat az 1880. évi népszámlálás adataira vetett túlsötét tekintet keltette. Az országos magyar statisztikai hivatalnak az 1890. évi népszámlálás adataiból hitelesen egybeállított kimutatása eloszlatja ezt az aggodalmat. A kimutatás a következő: f 10