Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.
Irományszámok - 1892-987
30 vádlónak is jogában áll, a mint jogában áll tanukat és egyéb bizonyítékokat megjelölni; némely vizsgálati cselekményeknél (pl. elzárásnál) véleménye meghallgatandó és a vizsgálóbíró köteles öt legalább minden hetednap a bünvizsgálatról értesiteni. De ezentúl az egész vizsgálat egyedül a vizsgálóbíró feladata. Kizárólag ö van hivatva a feljelentés átvételére, és önállóan folytatja az eljárást addig, mig sikerült neki a »tényálladékot« annyiban megállapítani, hogy a perbefogószék a perbefogás törvényességét megítélhesse. Ez a vizsgálat tehát egészen inquisitor tus. Nyomozó minőségét feltüntetik még azok a rendelkezések, hogy a vizsgálóbíró a tanúval a kihallgatás előtt tétet esküt, hogy a szembesítésnek már a vizsgálat folyamán korlátlanul van helye, s hogy a vallomást megtagadó terhelt figyelmeztetendő, hogy magatartása a védelmi eszközök hiányosságára és a gyanú megerősítésére vezethet. A magán vád fejlettebb alakját a javaslat nem ismeri. A személyes vagy vagyoni jogaikban károsultak két cathegoriáját egyazon szempontból tárgyalja s egészen a franezia rendszert fogadva el, polgári keresetet (action civile) ad a »kár megtérítésére és a sérelem orvoslására«. Ha a vizsgálat be van fejezve, a vizsgálati iratok a közvádlóhoz teendők át és itt kezdődik a per accusatorius része: a vádaláhelyezés (perbefogás). Teljes egyenlőség a felek között itt sincsen. Mig ugyanis a közvádló tartozik a vádaláhelyezésre vonatkozólag hat nap alatt »véleményét« előterjeszteni s e nélkül birói határozat nem hozható, addig a védelem csak íacultativ. A terhelt tehet Írásbeli előterjesztést a perbefogás elhárítására, de nemcsak, hogy meghallgatása nem kötelező, de kifogásai, — kivéve azt az esetet, ha a közvádló is azon a nézeten van, hogy új, fontos körülményeket hozott fel, melyek a vizsgálat kiegészítését teszik szükségessé, — a határozathozást semmikép sem késleltethetik. A magyar javaslatok között az 1843-iki volt az első, mely külön vádaláhelyező eljárást alkotott, tette azt lényegileg a franezia törvény 217—240. szakaszainak utánzásával. Átvette a codenak ama rendelkezéseit, hogy a vádaláhelyezés kérdése az iratok alapján döntendő el, hogy a terhelt meghallgatása nem szükséges, hogy a tanácskozás zárt ülésben történik és hogy a döntés végleges. Annak a biztositéknuk, melyet a franezia törvény a perbefogó eljárásnak a főtörvényszék elé utalásával kivánt megszerezni, a magyar javaslat akkép tett eleget, hogy külön perbefogó bíróságot rendszeresített, melynek határozata ellen perorvoslatnak nem adott helyt. Minél közelebb jut az Ügy az Ítélethez, annál vádalakúbban szervezi az 1843-iki javaslat az eljárást. Ebben is a franezia minta után indult, Ha a perbefogást kimondták, a közvádló beadja vádlevelét és a bizonyítékok lajstromát, az elnök a tárgyalásra határnapot tüz ki s a vádlevél párját közlik a vádlottal. Már a perbefogó eljárás alatt van helye védő által való képviseletnek, még tágabb körűvé van téve e jog a vádaláhelyezés után. A főtárgyaláson, melyet a javaslat jellemzően »büntető per«-nek nevez, teljesen keresztülvive látjuk a vádalakot i felek egyenjogúságát. A birák visszavetésénél egyenlő jogokkal vannak felruházva, a kir. ítélőtábla előtt folyó perekben ugyan némi korlátozással (alkalmasint, mert szervezeti nehézségekbe ütközött volna), mely azonban a vádlottat kedvezményben részesiti. A felek egyenlőségét a javaslat annyira tiszteletben tartja, hogy a code 311. czikkének azt a rendelkezését, hogy a védő a törvénytiszteletre figyelmeztetendő, a közvádlóra is kiterjeszti. A tárgyalás menete ez: két nappal a tárgyalás előtt a vádlottal közlendő az itélőbirák névjegyzéke, s joga van a kir. tábla tanácsából tizenötöt, a törvényszék tanácsából hármat visszavetni, kivéve az elnököket, kiknek részvétele csak kizáró ok alapján támadható meg. A törvényszéki birákra nézve ugyané jog illeti meg a közvádlót is. Miután a vádlott az általán us kérdésekre vallott, felolvassák a perbefogó végzést és a vádlevelet, erre a közvádló szóval is előterjeszti a vádat. Az eljárás közvetlensége és nyilvánossága tárgyában kiemelendök a következő rendelkezések: A tárgyalás nyilvános és rendszerint félbeszakítás nélkül folyik. A vizsgálati iratokból
