Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.

Irományszámok - 1892-987

26 valószínű és részletes feljelentés esetén és akkor van helye, ha a bűn- és a gyanujelekből alaposan lehet a tettesre következtetni. A büntető jogszolgáltatás hathatósabb gyakorlása czéljából korlátozta a menedékhelyek kiváltságát s terjedelmes jogokat adott az üldöző közegeknek. A hivatalból való eljárás elve teljes következetességgel érvényesül a tervezetben. A bűncselekmények ki tudásának hivatalos kötelessége a törvényhatóságokat és a köztisztviselőket illeti, kik az e végből szükséges cselekmények teljesítésére feljogositvák, házkutatást, sőt egész vidékekre terjedő motozást is tarthatnak. E mtíködésökben nemcsak a törvényhatóságok és az uriszékek kötelesek nekik segédkezet nyújtani, de, — szintén a Josephina befolyása, — úgyszólván az egész lakosság a hatóságok őrködő közegévé van téve. Azonban nem hiányoznak a hamis vádaskodást ellensúlyozó rendelkezések, és ezekben a rendőrállam igényei és a polgárok nyugalma és biztonsága közötti ellentét kiegyenlítésére irányzott törekvés ismerhető fel. Névtelen feljelentések nem fogadhatók cl. A panaszos nevét, kívánságára, a vizsgálat alatt titokban lehet ugyan tartani, de a vádlott követelheti, hogy a feljelentőt neki megnevezzék, sőt a bíró ezt ily kívánság nélkül is megteheti, ha a védelem szempontjából czélszerűnek véli. Az eljárás menetét a tervezet akkép szabályozza, hogy azt a, helyi rendőri hatóság (localis jurisdictio) kezdeményezi, ettől a magasabb közigazgatási hivatalhoz (magistratus vagy politica jurisdictio), innen a bíró elé kerül az ügy. Részletes utasítással vannak ellátva a nyomozó közegek. Ki kell nyomozni a bűncselekmény objectiv minőségét s a bűnjeleket, szemlét kell tartani, kihallgatandó a károsult és mindenről jegyzőkönyv veendő fel. Ha, ezek megtörténtek, az ügy a netalán letartóztatott terhelttel együtt a politikai hatósághoz teendő át. Itt kezdődik tjátképi examen extrajudiciale : a terheltnek körülményes kihallgatása. Pontosan ki kell deríteni a ténykörülményeket, meg kell vizsgálni az eddigi eljárás törvényességét és ha a letartóztatás feltételei hiányoznak, a foglyot szabidlábra kell helyezni. Jogában van a törvényhatóság közegének az egész eljárást ismételni. Ha a szabadlábon levő terheltnek letartóztatását találná szükségesnek, e végből a fölöttes törvényhatóságnak jelentést tesz. A törvényhatóság fölülvizsgálja az eddigi eljárást és ha szükséges, kiegészítteti; ha pedig a vádra elegendő alapot lát, az ügyet a bírósághoz teszi át. A bírói vizsgálat menete szigorúan körül van irva, a kérdezés módja részletejen megállapítva. A vizsgálatnak egyenlően ki kell terjedni a terhelő és a mentő körülményekre. Ha a mentő körülményekre nézve sem a tanuk, sem a gyanúsított nem vallanának, a bírónak e részben még a nyelvre adó kérdezés is kötelességévé van téve. Semmiség terhe mellett tartózkodnia kell a rábeszéléstől, a kegyelem vagy a büntetés elengedésének Ígéretétől, de még annál inkább a fenyegetéstől, verésről, sőt a kemény szavaktól is. A vizsgálatról pontos és szó szerint bű f kell felvenni, mely a terheltnek felolvasandó. avaslat a törvényes bizonyítás szigorú rendszerét követi, kimondván, hogy egyedül titujelek alapján nem lehet a rendes büntetésre Ítélni, hogy marasztaláshoz két kifogástalan tanú szükséges és hogy egy tanú vallomása csak fél bizonyiték. A fél bizonyíték egyéb nem teljes bizonyítékokkal egészíthető ki, igy például oly gyanujel, mely szükségkép a tettre és a tettesre utal, ha iárul hozzá, teljessé teszi a bizonyítékot. A bizonyítás eszközei a rendesek: vallomás, tanuk, szemle, gyanujelek. A vallomásnak önkéntesnek, világosnak, teljesnek, az ügy többi adataival egyezőnek (fundata), bíróságinak is állhatatosnak kell lennie. Mindenki köteles tanúságot tenni, kivételt csak bizonyos rokoni kötelék állapit meg. A tanuzásra kcptelenitő okok között még repel az infamia mindkél faja, mely akadályt II. József törvénye már nem ismeri; de a születés és a polgári állás nem jő tekintetbe. A bizonyítékok mérlegelésére nézve a negativ elmélet érvényesül, a mennyiben a biró belátására van bízva, mily hitelt adjon a kifogástalan