Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.

Irományszámok - 1892-987

15 Csekélyebb átalakulás ment végbe az alsóbbfokú bíróságoknál, melyek a megyei, városi és úri hatósággal egybekapcsolva maradtak. A megyékben a főispán bíráskodása nagyobbára megszűnt és az alispán lett a megyei törvénykezés feje. Nevezetesen a közbüntettesek elleni eljárás tartozott legfontosabb teendői közé (1595: 36., 1729: 35. t.-cz. 6. §.). Súlyosabb esetekben a megyei törvényszék ítélt, mely az alispán elnöklete alatt a szolgabirákból és választott ülnökökből, később táblabirákból alakult (1563: 50., 1613: 24., 1729: 35. törvényczikk 2. §.). A kihágásokat vagy kisebb bíróságok elé tartozó ügyeket a korszak vége felé nagyobbára a szolgabirák és esküdt-társuk intézték el. Városokban a büntető igazságszolgáltatást a városbiróból és a tanácsbeliekből alakított törvényszék, kisebb jelentőségű ügyekben a városbíró, illetőleg a városkapitány végezte. A földesiiri biróság (uriszék) a jobbágyok csekélyebb törvénysértései tárgyában, ha pedig a földesúr pallósjogot gyakorolt, azoknak bárminemű bűnügyeiben járt el. Rendesen a földesúrból vagy megbízottjából és meghívott két tisztes állású tagból állott. Utóbbiakat a korszak vége felé a táblabirák közöl szokták venni. Ezeken kivül a szolgabírónak és esküdt társának, mint törvényes bizonyságnak is jelen kellett lenni. Ama kiváltságos állás, melyet a kath. papság az első korszakban élvezett, az egyház tekintélyének hanyatlása és a protestantismus terjedése mellett nem volt fentartható. A Hk. II. 44. ezikkében kifejezett jogegyenlőségi elvet mind tágabban értelmezték és csak a későbbi századokban fejlődött ki ama gyakorlat, hogy a kath. papság tagjait csekélyebb törvényszegések miatt nem a polgári biróság, hanem egyházi felebbvalóik büntették meg. Egyazon okok szorították a szentszékek büntető bírósági hatáskörét mind szűkebb korlátok közé, úgy, hogy az, mely I. Mátyás alatt (I. 3. ez.) még az eretnekségre és az uzsorára is kiterjedt, a most tárgyalt korszak második felében már csak a hamis eskü tényálladékának megállapítása tekintetében volt elismerve. Jellemző sajátszerűsége e korszak bűnvádi eljárásának, hogy formaságai a bűncselekmények és a terheltek rendi állása szerint eltérők voltak. Az eljárás a közbfíntettek (maleficia publica), vagyis gyilkosság, rablás, lopás, gyújtogatás és hasonló bűncselekmények tárgyában a más törvénysértéseknél alkaraazottól nemcsak egyes részletekben, hanem alapjában és egész irányában külömbözött. Mig az előbbi, melyet eriminális procedúrának neveztek, rövid, kevés alakisághoz kötött, majdnem arbitrarius volt (Hk. I. 15., III. 32., ez., 1548. B: 35., 1527: 6., 1546: 5., 1548: 48., 1608: k. u. : 2., 1618: 66., 1625: 6., 13., 1638: 60., 1655: 38., 1659: 16. törvényczikk), addig az utóbbi a polgári pernek mindinkább növekedő ünnepélyességével és hosszadalmasságával folyt le. Ez eljárásra .tartóztuk nevezetesen a felségsértés (az 1715: 7. t.-ez. hatálybalépteig), a hűtlenség, a nagyobb hatalmaskodás, a kisebb hatalmaik od a patvarkodás (ealumnia), álarez (larva), vértagadás, becsületsértés, széksértés. Az eljárás említett két nemére ismét módositólag hatott, ha a vádlott nemes, illetőleg nemesi előjogokat élvező honoratior, vagy nem-nemes volt. Az előbbi esetben a személyes szabadság lehetőleg kímélve volt és az eljárás inkább vádalakú, az utóbbiban az első intézkedés rendesen a gyanúéi tutt elfogatása volt, ki ellen azután a nyomozó rendszer elvei szerint foganatosították a vizsgálatot. Középkori, az adományi és eompositionalis rendszerrel, továbbá a rendi külömbségekkel kapcsolatos eszmék azok, melyek az eljárás érintett alakzataiban nyilvánultak. De egy nagy liaszna volt az elavult eszmékhez való ragaszkodásnak, tudniillik az, hogy akadályozta a nyomozó rendszernek teljes meghonosulását. Ama tényezők, melyek a megelőző korszak v

ége felé az idegen jognak terjedését hazánkban előmozdították, a jelen korszak folyamán tovább hatottak. Sőt azokhoz az osztrák tartományokkal létesült szorosabb kaplat is járult, a mennyiben a sűrűbb érintkezés e tartományok lakosságával, oda való hivatal-