Főrendiházi irományok, 1892. XX. kötet • 942-978. sz.
Irományszámok - 1892-966
GMLXVI. SZÁM. 289 a mely szerint az úrbéri pátensek a megválthatóság előfeltételeit meghatározták, nem volt eléggé szabatos, és nem felelt meg a gyakorlati élet követelményeinek. A javaslat is megkívánja, hogy az átengedés ne legyen ideiglenes, vagy határozott időre szóló, de megelégszik azzal, ha a jelenlegi birtokállapot 1848. január 1-éig visszavezethető. Ezzel szemben kimerítően felsorolja az átengedés ideiglenességét igazoló körülményeket. A mi a bizonyítási teher megoszlásának kérdését illeti, az általános indokolásban kifejtett elvi állásponthoz képest a jelenlegi birtokosnak csakis azt kell igazolnia, hogy ő vagy jogelődje az 1848. január 1. napján már birtokban volt, vagyis hogy jelenlegi birtoka az 1848. január 1-jei állapotnak a volt földesúr szabad rendelkezésétől független következménye. E mellett kétségtelen az is, hogy a mennyiben a jelenlegi birtokos 1848. január 1-én még nem birta az ingatlant, a birtokosnak azt is ki kell mutatnia, hogy a birtok utódlás alapján háramlott reá. Azt azonban nem kell bizonyítania, hogy a birtok átengedése örök időre vagy az ideiglenességet kizáró más módon történt. A bizonyítás terhe, mely ezzel szemben a volt földesúrra hárul, részint az átengedést tárgyazó szerződés létrejöttének körülményeire, részint oly későbbi körülményekre vonatkozik, melyek a megváltáshoz való jogot megszüntették. Nem lehet ugyanis kizárni, hogy oly esetben, a midőn a felek az eredeti birtok-viszony megváltoztatásával oly utólagos megállapodásra léptek, melynek következtében a birtoklás ideiglenes jellegűvé vált, ezt a körülményt a volt földesúr a birtokos megváltási igényével szembeállítsa. 0 ; Magának a birtokviszonynak keletkezése is szabad egyezkedésen alapult és semmi törvényes akadály sem forgott fen a tekintetben,'^ hogy a felek a birtokviszonyt ugyancsak szabad egyezkedés utján megváltoztathassák. Az 1848. január 1. napján fennállott'birtokállapot nem teremthet oly joghelyzetet, melyen — ugy mint az úrbéri természetű jogviszonyokon alapuló birtokállapoton -- későbbi egyezkedés jogérvényesen nem változtathat és a melynek minden körülmények közt kötelező szabályozás alapjául kell szolgálnia. A munkaerő vagy egyéb jövedelem biztosítása czéljábói átengedett majorsági birtokterület nem vesztette el ebbeli jogi minőségét s az ilyen birtokra soha sem állott fenn az a kötelezettség, hogy annak gazdasági rendeltetését a volt földesúr változatlanul fentartsa. Ugyanazért a felek között létrejött későbbi egyezkedésnek semmi sem állott útjában és ha az ilyen egyezkedés következtében akként módosult az eredeti birtokviszony, hogy elvesztette azokat a kellékeket, melyek a megválthatóság előfeltételei : meg kell engedni, hogy az erre vonatkozó utólagos körülményeket a volt földesúr a birtokos megváltási keresetével szemben jogszüntető tényékként hozhassa fel. A javaslat szem előtt tartja, hogy első sorban a birtokosnak áll érdekében a megváltást sürgetni, a végből, hogy a birtokot tulajdonul szerezhesse meg; — azonban lehetnek esetek, M-melyekben a volt földesúr érzi magát indíttatva keresetet indítani az iránt, hogy a birtokviszony a szolgálmányoknak a birtokos részéről leendő megváltása alapján rendeztessék. Erre való tekintettel a javaslat kimondja, hogy ily esetben a birtokos a szolgálmányokat megváltani köteles. 3. és 4. §. A 3. és 4. §. megvonja a megválthatóság tárgyi korlátait. A belsőség megváltását meg kell engedni, ha a belsőségen levő »ház a birtokosé, vagy ha a beleőségen ház nincsen. Ellenben a megváltást ki kell zárni, ha belsőségen a felülépitmény a volt földesúr tulajdona. Az előbbi esetben ugyanis határozottabb alakban lép előtérbe a tulajdon megosztottsága s kétségtelen az is, hogy a teljesített szolgálmány a megváltás utján megszerezheti) tulajdon egyenértékű, — míg abban az esetben, ha ugy a terület, mint a FŐRENDI IROMÁNYOK- XX. 1892—97. 37
