Főrendiházi irományok, 1892. XX. kötet • 942-978. sz.
Irományszámok - 1892-966
282 GMLXVI. SZÁM. Az 1854. évi június hó 14. napján kiadott (erdélyi) úrbéri nyilt parancs e tekintetben azt rendelte, hogy a fentebbi kathegoriába tartozó birtokterületek, bizonyos előfeltételek fenforgása esetében, a birtokosoktól többé el nein vonhatók, hogy az ezeken a birtokrészleteken levő szolgálmányok megválthatók, s hogy mindaddig, mig a megváltás meg nem történik, a birtokosok a szolgálmányokat a szerződésnek, illetőleg a szokásnak megfelelő mértékben továbbra is teljesíteni kötelesek. Ez alá a rendelkezés alá az erdélyi úrbéri nyilt parancs kifejezetten a következő birtokterületeket vonta : a) azokat a majorsági birtokterületeket, melyeken telepítések vannak: ha a birtokos a famuli conventionati közé nem tartozik, és ha a telepitvényen kívül egyéb úrbéri birtoka nincsen (Id. nyiltparancs 16. §.) ; b) azokat a majorsági birtokterületeket, melyeket a volt jobbágyok — különös ellenszolgálmány mellett — úrbéri birtokuk gyarapításául kaptak; akkor is, ha ezek a birtokterületek nem is vezettettek be az adótabellákba (Id. nyiltparancs 17. §.) ; c) azokat a majorsági birtoktertileteket, melyek — tekintet nélkül a művelési ágra — a volt jobbágyoknak megmívelés, beültetés vagy másnemű haszonvétel végett Írásbeli vagy szóbeli egyezség mellett természetbeni, munkabeli vagy pénzbeli szolgálmányok fejeljen akár örök időre, akár a család, vagy a férfiág kihaltáig, akár általában bizonytalan időre a visszavétel jogának kifejezett fentartása nélkül engedtettek át, s az utóbb említett esetben az 1819. évi január hó 1. napja óta a volt jobbágyok kezén találtatnak. (Id. nyiltparancs 18. §.). Az erdélyi úrbéri nyiltparancs általánosságban körvonalozta a megváltási összeg megállapításának alapelveit is, azt azonban, hogy mily feltételek alatt és mily módon történjék a megváltási összeg lefizetése és a jogosultak részére való folyóvá tétele, külön rendelkezésnek tartotta fenn (Id. nyiltparancs 26. §.). Azonban sem az 1853. évi márczius 2-án, sem az 1854. évi június 21-én kiadott úrbéri nyiltparancsban kilátásba helyezett különös rendelkezések mai napig sem történtek meg. Igaz ugyan, hogy az 1853. évi márczius 2-án kibocsátott földtehermentesitési nyiltparancs 11. és következő §ai a megválthatóknak nyilvánítóit nem úrbéri természetű tartozások kárpótlásáról is intézkednek, — de ezek az intézkedések nem meritik ki a kilátásba helyezett részletes szabályozás körét; — mert eltekintve attól, hogy egyáltalán nem lett volna értelme annak, hogy ugyanazon a napon, a melyen az egyik pátens azt rendeli, hogy a különös intézkedések kibocsátásáig a megváltások csakis egyezség utján eszközölhetők, a másik pátens már ezeket az intézkedéseket állapitja meg: a földtehermentesitési nyiltparancsnak fentebb jelzett határozmányai csak arra az esetre vonatkoztak, midőn a megválthatóság kérdése tisztán áll és csupán a megváltás összegének megállapítása képezi a megoldás tárgyát. De sőt a földtehermentesitési pátensben szabályozott kérdés sem tekinthető minden részletében megoldottnak; — mert a 14. §. különös intézkedéssel, mondja meghatározandónak a váltságtőke lefizetésének és kiszolgáltatásának módozatait. A szóban forgó kérdéssel kapcsolatba hozható az 1857. évi szeptember 26-án kibocsátott nyiltparancs is. Ez azonban csak a hátralékos szolgálmányok behajtását és ebből az alkalomból pénzzé átváltoztatását szabályozza. És ezek mellett még az a kérdés merülhet fel, hogy miután az ideiglenes törvénykezési szabályok VI. részének 1. §-a az osztrák rendszer uralma alatt keletkezett legfelsőbb szabályoknak csupán az úrbéri szabályozások minden nemére, az arányossági perekre és a földtehermentesitésre kiterjedő anyagi részét tartotta fenn, fentartottaknak tekintendők-e azok a szabályok, melyek a magánfelek részéről eszközlendő megváltást tárgyazó, s e szerint a szoros értelemben vett földtehermentesités körén kivül eső ügyekre vonatkoznak.
