Főrendiházi irományok, 1892. XX. kötet • 942-978. sz.
Irományszámok - 1892-965
CMLXV. SZÁM. 259 Kiköttetett egyúttal, hogy a valutarendezési czélokra értékesitendö 4°/u-os aranyjáradék ulán befolyandó márkaösszegek a németbirodalmi bank időnkénti hivatalos kamatlábon alul l^/o-kal, — de l^o/o-nál nem csekélyebb és 4°/o-ot meg nem haladó — kamatozással, 14 napi felmondási kötelezettséggel a pénzügyministerium rendelkezésére bocsátandók. A consortiummal megállapodás létesült továbbá az iránt, hogy a vételárnak effectiv aranyban leendő befizetése nem fog kedvezőtlenebb feltételek mellett történni, mint az az aranynak az osztrák csász. kir. pénzügyministerium részére leendő beszerzésénél biztositható lesz. A pénzügyministerium a kormány rendelkezése alatt álló alapok birtokában levő 70 legfelebb 75 millió o. é. forintot tévő névértékű 5°/o-os értékpapírokat a consortium által oly kikötéssel con vertáltatja, hogy az azok ellenében kiszolgáltatandó 4°/o-os magy. koronajáradék-kötvények — az átvételi árfolyammal és Y2 0 / 0 os jutalék megtérítése mellett számitandók. A felmondott magvar északkeleti vasúti részvények beváltására fordított és, mint fönncbb említeni szerencsém volt, az állami pénztári készletekből előlegezett összeg refundálására értékesitendö koronajáradék-kötvények névértéke 38 millió koronával állapíttatott meg és annak eladási ára készpénzben volt befizetendő, mig a még kibocsátandó volt 1.024 millió korona és 18 millió arany-forint névértékű kötvények vételáraként beszolgált 5°/o-os papir- és ezüst-czímletek névérték szerint minden 100 frt bankérték vagy 100 frt ezüst 200 koronával — az 5°/o-os és 6°/o os aranykötvények pedig névérték szerint a kötvények szövegében megállapított értékaránynak megfelelően 100 aranyforint — 202.50 németbirodalmi márkával voltak számitandók. A besAolgált kötvények és részvények kamatai a leszámolás napjáig az államkincstár által a consortiumnak, viszont a kiadott új kötvények kamatai ugyancsak a leszámolás napjáig a consortium által az államkincstárnak voltak megtérítendők. A leszámolási napig járó kamatok valuta tekintetében hasonló értékviszony szerint voltak számításba veendők, mint a megfelelő tőkeösszegek. A szóban forgó hitelmüvelet végrehajtásánál továbbá az az elv nyert alkalmazást, hogy az új kötvények értékesítésénél ne csak egy minimális árfolyam biztosittassék az államnak, hanem — hogy a kibocsátási költségek részbeni fedezésére a államkincstár is részesüljön azon nyereségben, mely a művelet keresztülvitele esetében el lesz érhető — ez irányban a consortiummal abban történt a megegyezés, ho^y a 4°/o-os magyar koronajáradék összátvételénél a 4°/o-os magyar aranyjáradék szilárd átvételénél — a 4°/o-os magyar aranyjáradék optionális átvételénél — a mennyiben az eladás a megfelelő utolsó leszámolás napjáig történik — az idcvonatkozólag megállapított s lentebb kitüntetett árfolyamokon felül elért értékesítési többlet fele az államkincstárt illeti, megjegyezvén, hogy az eladási árfolyamok megállapításánál semmiféle költség, boníficatió és alkuszdíj nem volt számításba vehető. A megállapított árfolyamok, a melyeken felül az állam nyereség-részesedése kezdődik a következők voltak, m. p.; a 4°/o-os koronajáradéknál 92"4o°/o, a 4°/o-os aranyjáradéknál 95*90°/o. Az új kölcsönök átvételeinél a pénzügyminister a vételár fedezetére beszolgáltatandó czímleteket a consortium kijelölése szerint visszafizetésre felmondani tartozott, még pedig, a mint azt különben már az 1892. évi XXI. t. ez is elrendelte, oly határnapokra, melyek kamatszelvények esedékességének idejére esnek és a mely határnapok legalább három hóval korábban voltak közzéteendők. Már az említett törvényben meg volt állapítva az is, hogy azon határidőn túl, a melyre a felmondás történt, a felmondott kötvények után kamat nem jár és hogy a felmondási határidő végéig le nem járt és hiányzó szelvények értéke a kifizetendő tőkéből levonandó. 33*
