Főrendiházi irományok, 1892. XX. kötet • 942-978. sz.

Irományszámok - 1892-965

CMLXV. SZÁM. 257 A felmondott czímletek teljes tőkeértékük szerint és ugyanazon pénzértékben fizetendők vissza, mint a mely pénzértékben az illető adósság nem kisorsolt czímletei eddigelé is beváltattak. A magyar északkeleti vasút részvényeit illetőleg úgy a felmondásra, mint a visszafizetésre nézve az 1891. évi Ií. t.-cz-be iktatott államosítási szerződés 4. §-a irányadó. Mihelyt lejár azon határidő, a melyre a felmondás történt, a felmondott kölcsöntőke biztosítására bekebelezett zálogjog azon pályatestekről, melyekre az 1868. évi I. és az 1881. évi LXI. t.-cz.-ek értelmében alakított összpontosított telekkönyvbe bekebelezve van, hivatalból törlendő. Az 1893. évi január 1-je után megállapítandó maradvány- és irtvány-váltságok a jogosultaknak teljes összegökben készpénzben fizetendők ki s az állami költségvetésben e czélra előirányzandó hitelből fedezendők. II. A valuta-rendezés czéljaira szükséges arany beszerzése iránt az 1892. évi XXI. t.-cz. azt a rendelkezést tartalmazza, hogy először az 1881. évi XXXII. törvényczikk alapján forgalomba hozott 4°/o-os adómentes aranyjáradék-kötvények bocsáthatók ki annak az összegnek erejéig, a melynek kamatszükséglete a conversió folytán az évi tehernek állami költségvetésben beálló könnyebbülése által fedeztethetik s hogy másodszor az ekkép beszerzett aranyösszeg a pénztari készletekből e czélra kihasított 45 millió arany-forinttal együtt kizárólag pénzverési, illetőleg valutarendezési czélokra fordítandó. A fönnebbiekben vázolt törvényhozási intézkedések végrehajtásáról van szerencsém jelentésemet a következőkben előterjeszteni : I. A magyar északkeleti vasút részvényeinek beváltása. Szerződés a conversió és az aranybeszerzés tárgyában. Előre kell bocsátanom, hogy még az 1892. évi XXI. törvényczikk meghozatala előtt az államosított magyar északkeleti vasút részvényei, 88.780 darab, 17,756.000 frt névértékkel, az 1891. évi II. törvényczikkel beiktatott államosítási szerződés IV. §-a értelmében 1892. évi július 1-i visszafizetésre felmondattak olykép, hogy minden teljes névértékű 200 o. é. ezüst-forintért az idézett szerződéses határozmány értelmében 197 o. é. frt volt fizetendő. Tekintettel a rövid felmondási időre, hivatali elődöm méltányossági szempontból a felmondási határnaptól kezdve a részvény beváltása napjáig, de legtovább 1892. évi deczember 31-ig járó kamatok kifizetését a rész vénybirtokosoknak engedélyezte. Ezekre az intézkedésekre azért volt szükség, mert az államnak az a joga, hogy a részvényeket a névértéken alul válthatja be, ahhoz volt kötve, hogy az államkincstár ezzel a joggal a szerződés jogerőre emelkedésétől számitolt két éven belül él. A két évi határidő 1892. évi július 3-án járt le. A részvények beváltásával kizárólag a m. kir. központi állampénztár volt megbízva és a beváltásra szükséges összegek az állami pénztári készletekből vétettek. Meghozatván az 1892. évi XXI. t.-cz., az általa elrendelt műveletek, a conversió és az aianybeszerzés gyors és sikeres legombolyitása végett hivatali elődöm egy, számos tagból és legelsőrendű pénzintézetekből álló consortiummal szerződést kötött. E consortium tagjai a következő czégek voltak: 1. a magyar általános hitelbank, 2. a es. kir. szab. osztrák ipar- és kereskedelmi hitelintézet Bécsben, 3. a es. kir. szab. ált. osztrák földhitelintézet Bécsben, 4. a bécsi S. M. Rothschild-bankház, 5 az M. A. Rothschild és fiai bankház M

/

m Frankfurtban, FŐRENDI IROMÁNYOK. XX. 1892 97. Mj