Főrendiházi irományok, 1892. XIX. kötet • 912a-941. sz.
Irományszámok - 1892-933
248 CMXXXIII. SZÁM. 2 ik melléklet a 933. számú irományhoz.. Indokolás, •„a cs. és kir. közös hadsereg, haditengerészet és a m. kir. honvédség egyéneinek katonai ellátásáról szóló 1875. évi LI. törvényczikk 135. §-ának kiegészítése tárgyában előterjesztett törvényjavaslathoz. A m. kir. honvédség szervezetének folytonos erőteljes fejlődése következtében, az évenként beálló nagyobb tiszti szükségletnek egyik módozata abban is áll, hogy a tiszti hiány részbeni pótlására egyes kilünő minősültséggel biró oly tisztek helyeztetnek át a közös hadsereg tényleges állományából a honvédség állományába, a kik ezen áthelyezést kérelmezik. Ily tiszteknek a honvédséghez való áthelyezése a jelenlegi tiszti hiány mellett, már azért is szükséges, mert azok a közős hadseregben huzamosabb idót töltvén a tényleges szolgálatban, ott szerzett ismereteiket éá tapasztalataikat a honvédség kiképzésének előnyére értékesitik; a mi különösen áll azon magasabb rangfokozatban álló tisztekre nézve, kik a közös hadsereg tényleges állományában különféle parancsnoki minőségben hosszabb időn át szolgáltak és szerzett bő tapasztalataikat a honvédség szolgálatában kívánván értékesíteni, magyar állampolgári minőségüknél fogva, a m. kir. honvédség tényleges állományába való áthelyezésüket kérelmezik. Az emiitett tiszteknek ezen áthelyezése azonban a jelenleg fennálló törvényes határozványok szerint azzal a hátránynyal van összekötve, hogy a honvédelmi tárcza költségvetésében a »Nyugdíjak« évről-évre nagyobb költségfedezetet igényelnek; a mennyiben a közös hadseregtől a m. kir. honvédséghez áthelyezett tisztek itteni, némelykor igen rövid szolgálatuk közben bekövetkező nyugdíjaztatásuk esetén összes szolgálatuk után őket megillető nyugdíjat, kizárólag a honvédelmi tárcza terhére élvezik, holott méltányosnak mutatkozik, hogy az ily tisztek, a közös hadseregben teljesitett szolgálatuk után, az ezen időre kijáró nyugdíj-hányad a közös hadsereg költségvetését terhelje, és csakis azon nyugdíj-hányad fizettessék számukra a m. kir. honvédség javadalmazásából, a mennyi időn át ők a honvédség tényleges szolgálatában állottak; viszont pedig hasonló nyugdíjtéritési mód követtessék ama tisztek bekövetkező nyugdíjazásánál, a kik a honvédség tényleges állományából a közös hadsereg tényleges állományába saját kérelmükre helyeztettek át azon czéiból, hogy tehetségüket a közös hadseregnél is érvényesíthessék. A kiérdemelt nyugdíj-összegnek ilyen megosztása és térítési módja a honvédség első felállításakor tényleg gyakorlatban is volt, de az 1875: LI. törvényczikk 135. §-a értelmében, a nyugdíj-hányadoknak a közös hadsereg javadalmazásából való fizetése határidőhöz volt
