Főrendiházi irományok, 1892. XVII. kötet • 808-882. sz.
Irományszámok - 1892-823
64 DCCCXXIÍI. SZÁM. A vízszintesben, vagy csekély esésben fekvő bevágások oldalárkai megfelelő fenékeséssel bírjanak. Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál meredekebbek nem lehetnek, a töltés felőli lejtők ellenben ugyanoly rézsűvel készítendők, mint maguk a töltések. Az anyagárkok továbbá oly módon létesítendők, hogy azokból a viz lehetőleg lefolyást találjon, á nélkül azonb an, hogy káros vízfolyások keletkezhessenek. A töltés lába s a nyitandó anyagárok közt legalább 0*8 m. széles padka hagyandó, és ugyanily szélesnek kell lenni a kisajátítási védszalagnak is. Csuszamlásra hajlandó töltések és bevágások megfelelően biztositandók. Árterületeken átvonuló töltéseknél a pályaszin 0*8 méterrel a legmagasabb árviz felett lesz tartandó s ily helyeken a töltések lejtői a szükséghez képest biztositandók. Átereszek és kisebb hidak úgy állitandók elő, hogy a hordszerkezet alsó éle s a legnagyobb árviz szine közt 0*5— To nyilt magasság maradjon. Mindazon helyeken, hol folyók vagy patakok a pályát megközelitik, a partok leválás és kimosás ellen kellően bíztositandók. Vízfolyások, patakok az áthidalás előtt vagy után megfelelően szabályozandók s a szükséghez mért partvédmüvekkel ellátandók. A pálya testébe építendő azon átereszek, melyek fölött feltöltés alkalmaztatik, kőből vagy téglából, esetleg betonból vagy vasból létesítendők; míg a nyilt műtárgyak ellenfalai kőből vagy téglából, felszerkezetei pedig tölgy- vagy vörös fenyőfából állitandók elő. A párhuzamos utak- s útátjárókban a szükséghez képest megfelelő nyitású átereszek építendők, melyek — ha azok felett nincs feltöltés — egészen fából is lehetnek — ezekhez azonban, valamint hidlások- és hidpadlózatokhoz általában csak tölgy- vagy vörös fenyőfát szabad használni. v Útszabályozások, útáthelyezések és útátjárók felépítménye az eredeti út felépítményének megfelelően vagy kőalapból és kavicsból vagy csak kavicsból állitandó elő. Oly utaknál pedig, melyek kavicsolva egyáltalán nincsenek, az útátjárók mindkét sínszáltól számítandó 5—5 m. hosszaságban 15 cm., azontúl pedig 10 cm. magasságban kavicsolandók. Az állomási hozzájáró utak, valamint az állomási fönsíkon kocsiközlekedésre szolgáló területek 0*15 m. vastag kőalappal és 0i5 m. vastag kavicsolással létesítendők. Az állomási terek azon részei, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak, 10 cm. vastag kavicsréteggel boritandók. Az állomásokon a fensíknak és különösen a vágányok beágyazásának szárazon tartására a szükséghez képest szivárgók létesítendők. III. Felépítmény. A pálya l*o méter nyomtávval építendő. A sínek, melyek aczélból gyártandók, folyóméterenkint 17 kilogrammnál könnyebbek nem lehetnek és függő sinkötés alkalmazása mellett oly sfírün rakott talpfákon helyezendők el, hogy igénybevételök a jármüvek legnagyobb súlya alatt négyzetcentiméterenként 1.000 kilogrammot meg ne haladjon. A vágányok egymástóli távolsága, középtől- középig mérve, az állomásokon 4*o méternél kisebb nem lehet. Engedélyes köteles a felépítményi anyagok 1 /2°/o-át s egy teljes váltót és keresztezést, a szükséges talpfákkal együtt, tartalékul az építési alapból beszerezni s az üzletnek rendelkezésére bocsátani; ezen tartalékokba azonban nem számithatók be azon készletek, melyeket a
