Főrendiházi irományok, 1892. XVII. kötet • 808-882. sz.

Irományszámok - 1892-881

390 DGCGLXXXI. SZÁM. A vízszintesben, vagy csekély esésben fekvő bevágások oldalárkai megfelelő fenékeséssel bírjanak. Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál meredekebbek nem lehetnek, a töltés felőli lejtők ellenben ugyanoly rézsűvel készítendők, mint maguk a J-öltések. Az anyagárkok továbbá oly módon létesítendők, hogy azokból a viz lehetőleg lefolyást találjon, a nélkül azonban, hogy káros vízfolyások keletkezhessenek. A töltés lába és a nyitandó anyagárok közt legalább 0*8 m. széles padka hagyandó, — és ugyanily szélesnek kell lenni a kisajátítási védszalagnak is. Csuszamlásra hajlandó töltések és bevágások megfelelően biztositandók. Árterületeken átvonuló töltéseknél a pályaszín 0s méterrel a legmagasabb árviz felett lesz tartandó és ily helyeken a töltések lejtői a szükséghez képest biztositandók. Átereszek és kisebb hidak úgy állitandók elő,„hogy a hordszerkezet alsó éle és a legnagyobb árviz szine között Os—l-o méter nyilt magasság maradjon, a Béga-hídnál azonban a Béga-csatorna raktározott árvízszíne és a szerkezet közötti magasság 5*6 m.-nél kisebb nem lehet. Mindazon helyeken, hol folyók vagy patakok a pályát megközelítik, a partok leválás és kimosás ellen kellően biztositandók. Vízfolyások, patakok és folyók az áthidalás előtt vagy után megfelelően szabályozandók és a szükséghez mért partvédművekkel ellátandók. A pálya testébe építendő azon átereszek, melyek fölött feltöltés alkalmaztatik, kőből vagy téglából, esetleg betonból vagy vasból létesítendők ; míg a nyilt műtárgyak hidfői, szárnyai és esetleges pillérei kőből vagy téglából, hordszerkezetei pedig bezárólag 2*o méter nyilasig tölgyfából és ennél nagyobb nyilasoknál vasból állitandók elő. A Béga-hid hidfői két vágány számára oly módon állitandók elő, hogy azokon a helyi érdekű vasút vashordszerkezetén kívül még egy egyvágányú elsőrangú vasúti hídszerkezet is a hidfők módosítása nélkül elhelyezhető legyen. A nyilt műtárgyak hordszerkezetei 6.000 kg. keréknyomás és a szabályszerű terhelési séma, illetve igénybevételek alapul vételével számitandók és szerkesztendök. A párhuzamos utak és útátjárókban a szükséghez képest megfelelő nyílású átereszek vagy hidak építendők, melyek — ha azok fe'ett nincs feltöltés — egészen fából is lehetnek. Hidfők- és jégtörőkhöz, valamint hidjármak-, hidalások- és hidpadlózatokhoz általában csak tölgy- vagy vörös fenyőfát szabad használni. Útszabályozások, útáthelyezések és útátjárók felépítménye az eredeti út felépítményének megfelelően, vagy kőalapból és kavicsból vagy csak kavicsból állitandók elő. Oly utaknál pedig, melyek kavicsolva egyállalában nincsenek, az útátjárók mindkét sínszáltól számítandó 8—8 m.'hosszaságban 15 cm., azontúl pedig 10 cm. magasságban kavicsolandók. Az állomási hozzájáró utak, valamint az állomási fönsíkon kocsiközlekedésre szolgáló területek O'is m. vastag kőalappal és ugyanolyan vastag kavicsol ássál létesítendők. Az állomási terek azon részei, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak, 10 cm., az örházi fensíkok pedig 5 cm. vastag kavicsréteggel boritandók. Az állomásokon, a fensíknak és különösen a vágányok beágyazásának szárazon tartására, a szükséghez képest szivárgók létesítendők. Minden állomáson kert számára legalább 400 m

2 és minden egyes állomási és vonalőrháznál szintén kertnek legalább 1.000 m

2-nyi földterület kisajátítandó.