Főrendiházi irományok, 1892. XVII. kötet • 808-882. sz.

Irományszámok - 1892-881

DCCCrXXXI. SZÁM. 385 A távírdák, távbeszélők és villamos jelzők felállításához a kereskedelemügyi m. kir. ministertől előzetesen külön engedély eszközlendő ki, mely alkalommal a minister az építés, berendezés és üzletbentartás feltételeit rendeleti utón állapítja meg, melyekhez engedélyesek alkalmazkodni kötelesek. Engedélyesek a vasútra vonatkozó épitési engedély kinyerése után a távirda, távbeszélő vagy villamos jelzők létesítésének engedélyezése iránt még oly időben kötelesek a kereskedelem­ügyi m. kir. ministerhez folyamodni, hogy a szóban forgó berendezések a vasút forgalomba helyezéséig elkészülhessenek, illetve használhatók legyenek. A kereskedelemügyi m. kir. minister fentartja magának azon jogot, hogy az üzleti távirda- vagy távbeszélő-vezetéket a pálya indóházain, esetleg őrházain alkalmazandó utolsó elszigetelőkig, valamint a forgatható védjelző készülékekig engedélyesek költségén, a részletekre nézve az illető posta- és távirda-igazgatóság és az engedélyesek közt jegyzőkönyvileg meg­állapított feltételeknek megielelóen saját közegei által megépittesse. Ez esetben, a mennyiben az üzleti távirda-, vagy távbeszélő-vezetékekkel egyidejűleg állami távirda-, vagy távbeszélő-vezeték nem épitletnék, engedélyesek kötelesek az oszlopok és más épitési'anyagok összes árát és az összes épitési költségeket, a mennyiben pedig egy­idejűleg állami távirda- vagy távbeszélő vezeték is építtetnék, az üzleti vezeték anyagainak árát és az összes épitési költségeknek az üzleti vezetékek létesítésére fordított aránylagos részét megtéríteni. Mindkét esetben kötelesek engedélyesek az építkezéshez szükséges összeget az utólagos elszámolásig kamat nélkül előlegezni, és az oszlopokat s a többi épitési anyagokat az építendő pálya mentén az illető posta- és távirdaigazgatóság által meghatározott módon és időben saját költségén szétosztani. A kereskedelemügyi m. kir. ministernek jogában áll a vaspálya mentén fennálló oszlo­pokra bármikor állami távirda-, esetleg távbeszélő-vezetékeket alkalmaztatni, ez esetben azonban az oszlopok, az állam költségén való fentartás kötelezettsége mellett, már ekkor az állam ingyen tulajdonába mennek át. Az üzleti távirda-, távbeszélő- és villamos vezetékek és berendezések összes alkat­részeikkel együtt a vasút' kiegészítő tartozékát képezik, ennélfogva a jelen engedélyokirat 22. §-ában megállapított esetekben és módok szerint az államra haramiának át. Egyébként az 1888: XXXI. t.-cz., valamint az annak alapján kibocsátott, vagy kibocsá­tandó ministeri rendeletek határozmányai, továbbá a hazai vasutakkal a távirdákra nézve 1877. évben kötött egyezmény határozatai az engedélyesekre nézve is kőtelezők maradnak és lesznek. 19. §. Mihelyt a polgári vagy katonai forgalom a jelenleg engedélyezett vonalon annyira növekedett, hogy az éjjeli szolgálat és gyorsabb forgalom berendezése a kereskedelemügyi m kir minister egyoldalú megítélése szerint kívánatosnak vagy szükségesnek mutatkozand, az engedélyesek kötelesek lesznek saját költségükön mindazon berendezéseket eszközölni és mindazon biztonsági intézkedéseket megtenni, melyek a fennálló szabályok és utasítások szerint szükségesek s illetőleg a melyek a kereskedelemügyi m. kir. minister részéről, hivatkozással azon szabályokra, követeltetni fognak. A mennyiben azonban a katonai forgalom érdekében az engedélyezés alkalmával alapul vett teljesítési képesség határán túlmenő berendezések kívántatnának, ezek csakis engedé­lyesek hozzájárulásával lesznek érvényesithetők. Az engedélyesek kötelesek továbbá a kereskedelemügyi m. kir. minister rendeletére minden kártalanítás nélkül egy másik vágányt az esetre kiépíteni, ha az engedélyezett vonalon az évi elegy-bevétel kilométerenkint 14.000 frtot osztrák értékben meghalad. FŐRENDI IROMÁNYOK XVII. 1892 97. 4«

Next

/
Thumbnails
Contents