Főrendiházi irományok, 1892. XVII. kötet • 808-882. sz.
Irományszámok - 1892-860
158 DCCCLX. SZÁM. * Özvegyekre és árvákra korlátoztatott ugy, hogy a katonai (hadtengerészeti stb.) hivatalnokok és rangosztályba nem sorolt havidíjasok, özvegyei és árvái az emiitett törvény jótéteményeiből ép ugy kizárva maradtak, mint a hogy ez az eredeti törvényjavaslat folytán, azon özvegyekkel és árvákkal történt, kiknek férje (atyja) a törvény életbeléptetésének napján tényleges szolgálatban már nem állott, vagy azt megelőzőleg már elhalt. • Ehhez képest a katonai (hadtengerészeti stb.) hivatalnokok és rangosztályba nem sorolt havidíjasok özvegyei és árvái ma is még az 1771. évi november hó 30-án és 1781. évi márczius 26-;ín kelt polgári nyugdíjszabályok, illetőleg az ide vonatkozó későbbi szabályok szerinti .elbánásban részesülnek. Annak, hogy a katonai (hadtengerészeti stb.) hivatalnokok özvegyeik és árváik ellátása tekintetében a polgári államtisztviselőkkel, nevezetesen pedig csupán azon polgári államtisztviselőkkel részesittessenek egyenlő elbánásban, kik a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kötelékébe tartoznak, ma már nincs semmi benső alapja, a mennyiben a magyar állami tisztviselők és azok özvegyeinek és árváinak ellátása tekintetében az 1885. évi XI. törvényczikkel más rendelkezések léptek életbe, minélfogva a katonai hivatalnokok stb. özvegyeinek és árváinak a polgári államtisztviselőkével való egyenlő elbánásban részesitése, egyáltalán fenn nem tartható. Az itt vázolt tényleges viszonyok annál gyorsabb orvoslást igényelnek, mert a közös bülügyminisferium, a köz£s pénzügyministerium s a közös legfelsőbb számvevőszék tisztviselői özvegyeinek és árváinak ellátási igényei, még 1870-ben, — s részben a tiszti özvegyek és árvák ellátásának később 1887-ben történt rendelkezéséhez hasonlóan — szabályoztattak, tehát már ennélfogva is kivánatos, hogy a hadsereg-, haditengerészet-, honvédség- és népfölkeléshez tartozó összes egyének özvegyeinek és árváinak ellátása egységesen ugyanegy törvény szerint szabályoztassék. A katonai özvegyek és árvák ellátásáról szóló 1887. évi XX. törvényczikk határozmányainak a katonai (hadtengerészeti stb.) hivatalnokok özvegyeire é3 árváira való alkalmazása esetén, ugy a hadmentességi díjalap megterhelése — tekintve, hogy a törvény a már szabályszerű ellátásban levő ily Özvegyekre és árvákra visszaható erővel nem birna — csak idővel fokozatosan és viszonylag csak csekély mértékben fog bekövetkezni. Ugyanis a hadmentességi díjalap fejlődésére vonatkozó 6. és 7. táblázatból kitűnik, hogy ezen díjalap terhére évenkint csak annyi költségtöbblet merülne fel, a mennyit az ellátásban részesitendők állományánál az illető évben beálló növedék utáni szabályszerű és törvényes nyugdíjellátási illetmény közti különbözet kitesz, mivel a jelenlegi ellátási költség az össz-szükségletbe már bele van számítva, megjegyezvén e mellett, hogy a hivatalnokot (havidíjasok) özvegyeinek és árváinak állománya csaknem változallan marad, mert a fogyaték és növedék körülbelől kiegyenlitik egymást. A hadsereg és haditengerészet özvegyei és árvái után ezen különbözeti hányad évenkint kerek 3.040 forintra rug, az összes költségtöbblet pedig annak idején körülbelül 70.638 forintot, illetőleg az osztrák és a magyar honvédségek hivatalnokai (havidíjasai) után hátramaradó Özvegyek és árvák belevonásával, körülbelől 80.000 frtot tenne ki — azon esetben, ha a folytonos növedék és fogyaték következtében az ezek kategóriájába tartozó valamennyi özvegy a törvényes nyugdíj élvezetében fog részesülni. A rangosztályba nem sorolt havidíjasok özvegyei és árváira vonatkozólag indokoltnak mutatkozott azon törvény 3. §-ába fölvenni ezen rendelkezéseket, melyek szerint az özvegyek nyugdíjilletménye, az eredeti törvényjavaslathoz hasonlóan, a férjük által legutoljára húzott ténylegességi havidíj 7 3 " áDan > az árvák utáni nevelési járulék pedig fejenkint 30 frttal állapittatik meg, miután az 1887. évi XX. törvényczikk 4. és 14. §-ában ezekről