Főrendiházi irományok, 1892. XVII. kötet • 808-882. sz.

Irományszámok - 1892-860

ÜCCCLX. SZÁM. 155 \ ll-ik melléklet a 860. számú irományhoz. Indokolás, „a hadsereg, haditengerészet, honvédség és népfölkelés tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak ellátásáról szélé 1887. évi XX. törvényczikk határozmányaiiiak további kiterjesztéséről és alkalmazásáról" szóló törvényj avaslathoz. Az 1887. évi XX. és az annak kiterjesztéséről szóló 1891. évi X. törvényczikk alapján és az ott meghatározott feltételek alatt, a hadsereg, haditengerészet, honvédség és népfölkelés azon tiszti és legénységi özvegyei és árvái nyertek törvényes ellátásra igényt, kik az 1887. évi ápril hó 30. napjától kezdve jutottak özvegységre, illetőleg árvaságra, még pedig tekintet nélkül arra, hogy férjük (atyjuk) a tényleges, vagy pedig a nyugállományban halt-e el. Kizárva maradtak azonban e törvények jótéteményeiből mindezideig az 1887. évi XX. törvényczikk 34. §. b) pontjában megjelölt azon özvegyek és árvák, kiknek férjük (atyjuk) még 1887. évi ápril hó 30-ika, vagyis a törvény életbeléptetésének napja előtt halt el. Bármetinyire méltánytalannak tűnjék is fel, hogy a katonai özvegyek és árvák ily különböző elbánásban Részesültek, mindamellett az utóbbi kategóriába tartozó özvegyek és árvák ellátásának már az 1891. évi X. törvényczikkbe foglalása és igy részükre e törvényes ellátás biztosítása még sem volt lehetséges, még pedig azon oknál fogva, mert kerülni kellett azt, hogy a katonai özvegyek és árváknak béke idején való ellátása által az államkincstárra újabbi teher háramoljék s oda kellett törekedni, hogy az e czélra szükséges költségek csakis a hadmentességi díjalap kamataiból fedeztessenek a nélkül, hogy ezen díjalap megerősödése és ekkép azon czél, hogy háború esetén az ellenség előtt elesettek vagy sebesüléseik folytán elhaltak hozzátartozóinak ellátása, vagyis ezen díjalap főczélja, bármi tekintetben koczkára tétessék. Bevárni kellett tehát egyrészt a hadmentességi díjalap megerősödését, másrészt pedig szükséges volt megbízható módon kinyomozni a még életben levő, de a katonai hatóságok nyilvántartásában nagy részt nem is álló — ily özvegyek és árvák számát a végből, hogy az azok törvényes ellátásával felmerülendő költségtöbblet felől biztos tájékozás szereztessék. A csatolt és állás-csoportok szerint elkülönített kimutatásokból kitűnik, hogy az ily í—5. özvegyeknek és árváknak törvényes ellátása — azok netáni eddigi a szabályokon alapuló ellátási lmuUU illetményeinek a jövőbeni törvényes ellátás mérvéig való feljavítását is beleértve, az 1896. év elején már csak 401.431 frt többköltséget igényel; s ezen kiadás is — miután az elláau* /