Főrendiházi irományok, 1892. XVII. kötet • 808-882. sz.
Irományszámok - 1892-825
• 94 DGGCXXV. SZÁM. 2-ik melléklet a 825. számú irományhoz. Indokolás, az „egy millió egy-koronásnak az ezredéves ünnepélyek alkalmára való vereteséről" szóló törvényjavaslathoz. , A tisztelettel előterjesztett törvényjavaslattal az ezredéves ünnepélyek és különösen az 1896-iki ezredéves országos kiállítás körül érdeklődő körökben felmerült annak az eszmének megvalósítását óhajtom lehetővé tenni, a mely szerint az ezredéves ünnepélyek alkalmára emlékérmekkép a jelzett ünnepélyekre vonatkozó külsővel biró egy-koronások lennének veretendők. Eltekintve attól, hogy általán bevett szokás hasonló ünnepélyekre emlékérméket veretni, a fölmerült eszmét helyesnek tartora azért, mert annak megvalósításával oly emlékérmét hoznánk forgalomba, a mely állandó forgalmi értékkel bir, a mely nem magas névértékénél fogva a lakosság széles rétegeiben elterjedhet és a mely egy-koronás érme ugy anyagánál, mint térfogatánál és névértékénél fogva a koronaérték összes érméi közül ily czélra legalkalmasabb. Az ekkép veretendő egy-koronásokkal ezeknek az érméknek az 1892. évi XVII. törvényczikkel, illetőleg a monarchia két állama között az érme- és pénzrendszerre vonatkozólag kötött szerződés IX. czikke szerint a magyar korona országaiban veretendő mennyisége — 60,000.000 korona — nem szaporittatnék, hanem a most emiitett contingensből az előrelátható kelendőségnek megfelelő egy millió darab a törvényjavaslat 2. §-ában megállapított külalakkal lenne veretendő. Az 1892. évi XVII., illetőleg az emiitett szerződést magában foglaló 1892. évi XVIII. törvényczikkeknek az egy-koronásokra vonatkozó minden egyéb rendelkezése, tehát különösen a szélirat, méret, finomsági tartalom, súly és fizetési erőre vonatkozó — ezekre az érmékre nézve is változatlanul érvényben maradna. A törvényjavaslat 2. §-ában az érmék külalakjára vonatkozó rendelkezéshez meg kívánom jegyezni, hogy a tervezetet az ezredéves kiállítás igazgatóságának közbenjöttével hazai vésnökkel készíttettem, s hogy, a rendelkezésemre álló rajz után Ítélve, az érméknek az alkalomhoz mért diszes kiállítása teljesen biztosítottnak mondható. A forgalomba hozatal úgy van gondolva, hogy az érméket a kiállítás területén e czélra készült csinos tokokban árusítanák felemelt áron. A pénztári érték és a netalán elért felpénz közti különbség a kiállítás jövedelmét képezné. Budapest, 1895. évi deczember hó 3-án. Imkács László s. k., m. fcir. pénzügy minister. I
