Főrendiházi irományok, 1892. XVI. kötet • 743-807. sz.

Irományszámok - 1892-765

DCCLXV. SZÁM. 83 1-ső melléklet a 765. számú irományhoz. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a főrendiháznak „a vallás szabad gyakorlatáról" szóló törvényjavaslat tárgyábani izenetére. A magyar országgyűlés főrendi háza most már harmadszor küldi viasszá és pedig legutóbban is megcsonkítva azt a fontos törvényjavaslatot, melynek czélja és feladata betölteni azokat a hézagokat, melyeket alkotmányjogunk a vallás és lelkiismereti szabadság területén feltár. Magcsonkintva küldi vissza ismét, mivel a képviselőház által elfogadott szövegnek úgy a bevett és törvényesen elismert vallásfelekezeteken kivül állókról rendelkező III. fejezetét, tehát a 22., 23. és 24. §-okat, mint a IV. fejezetben foglalt »Zárhatározatok« közt elhelyezett 26. §-át kihagyta. A t. képviselőház, mely már három izben fejezte ki ragakzkodását az állampolgárok legegyénibb szabadságát képező vallás és lelkiismereti szabadságnak a törvényjavaslat III. és IV. fejezetében foglalt és fentebb megjelölt biztosítékaihoz; ezúttal sem tágithat azoktól s legkevésbbé akkor, midőn a korszellem intő szava, de különösen az állam érdeké követeli meg hogy az állam és egyházak közötti viszonyok elvégre szabályoztassanak. Ezért a közoktatásügyi bizottság hiven eddig elfoglalt álláspontjához, a képviselőházi szövegnek III. fejezetét, jelesül a főrendi ház által kihagyott 22., 23. ék 24. §-át, valamint a IV. fejezetnek 26. §-át változatlanul fentartatni óhajtja. De nem csupán ezt óhajtja, hanem miután az izraelita vallásról szóló törvényjavaslatból az »áttérés« kölcsönösségére vonatkozó 2. §-t a főrendiház kihagyta s a bizottság ezen kihagyáshoz csak azon föltétellel járult, hogy az áttérés kölcsönössége iránti rendelkezés jelen javaslatba vétessék fel, ennélfogva a bizottság javaslatát ezen értelemben teszi meg; mert habár a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat II. fejezetéből kivonható is az áttérés kölcsönössége, mégis esetleges félreértések kikrülése végett czélszerű annak ezen tőrvényjavaslatba való beillesztése, a hol az áttérés és kilépésre vonatkozó összes rendekezésekkel szerves egészet képez s a hol az áttérés esetei csoportositvák. Ezt az által vélné a bizottság leghelyesebbnek, ha kimondatnék, hogy az 1858: LUI. törvényczikk 1—8. §-aiban foglalt rendelkezések hatálya minden bevett vallásfelekezetre ki terjesztetik. íi*