Főrendiházi irományok, 1892. XVI. kötet • 743-807. sz.

Irományszámok - 1892-746

6 DCCXLVI. SZÁM. 746. szám.

. (LXXXIX. ÜLÉS, 940. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) József főherczeg ő Fensége, Fenséges László főherczeg úr elhalálozása alkalmából a főrendek részvétét megköszöni. A Nagyméltóságú Főrendiháznak! Az Istenben boldogult, feledhetlen László fiam elhunyta alkalmából hozzám intézett fájdalmas részvétirata mélyen megindította atyai szivemet. Sajgó kebellel, de megadással olvastam a meleg érzéstől áthatott sorokat; megadással, melyet az Isteni gondviselés másithatlan végzésébe való belenyugvás szent kötelessége reánk parancsol; megadással, mert fejet hajtva az Úr akarata előtt, az örök Világosság országában való majdani viszontlátás tart fenn engemet mély bánatomban. Némi enyhitő írt találunk mélyen sújtott szivünkre annak vigasztaló tudatában, hogy sokan vannak és a Nagyméltóságú Főrendiház is azok közé sorakozik, kik velünk gyászolják korán elhunyt fiamat, hajlott korom egyik reményét; kik ezen gyászt oly meleg szavakkal tolmácsolják. Fogadják kegyeletes érzetöknek ezen megható megnyilatkozásaért legbensőbb hálás köszönetemnek őszinte kijelentését. Kelt Alcsuthon, 1895. évi szeptember 18-án. József főherczeg «. *.