Főrendiházi irományok, 1892. XV. kötet • 677-742. sz.

Irományszámok - 1892-705

70 DGCV. SZÁM. 2-ik melléklet a 705. számú irományhoz. Indokolás, „a védjegyek oltalmáról szóló 1890. évi II. t-ez. módosításáról és kiegészítéséről" szóló törvényjavaslathoz. Daczára annak, hogy a védjegyek oltalmáról szóló 1890. évi II. törvényczikk rövid idö' óta áll érvényben és hogy ezen törvény egészben véve a hozzá fíízött várakozásnak megfelelt, síit a forgalomra üdvös eredményeket idézett elő, mégis ezen törvény az időközben tett tapasztalatok nyomán némi tekintetben hiányokat mutatott, melyek annak kiegészitését kívánatossá teszik. Nem annyira magában a törvényben rejlik ezen pótlás szüksége, mint inkább a külállamokkal létrejött szerződéses viszonyban, melynél fogva honpolgáraink hazánkban némileg kedvezőtlenebb viszonyba jutottak, mint néhány idegen állam polgárai mi nálunk. Ugyanis a védjegyek oltalmáról szóló 1890. évi II. törvényczikk 3. §-ának 2. pontja szerint pusztán szavakból álló védjegyek be nem lajstromozhatók, ellenben az északamerikai államok alattvalóinak az 1871. évi november hó 25-én (1871. évi XXXVÍ. t.-czikk), a svéd és norvég alattvalóknak az 1890. évi május hó 10-én (189Ö. évi XVI. t.-cz.), a németországi alattvalóknak az 1891. évi deczember hó 6-án (1892. évi IV. t.-cz.) kötött védjegy-egyezmények értelmében azon jog biztosíttatott, hogy saját hazájukban bejegyzett védjegyeiket az ott bejegyzett alakban nálunk is belajstromoztathatják. Tekintettel tehát arra, hogy az északamerik^i államokban, Svéd- és Norvégországban puszta szavakat, valamint az illető védjegytulajdonos nevét, czímét, czégét és üzleti elnevezését tartalmazó védjegyeket be lehet lajstromozni, Németországban pedig a pusztán szavakból álló védjegyek bejegyzését az 1894. évi május hó 12-én kelt új védjegytörvény szintén megengedi, majdnem naponta beáll és be fog állani nálunk azon eset, hogy külföldiek részére oly védjegyek belajstromozása engedtetik meg vagy fog megengedtetni, melyeknek bejegyzését államunk polgáraitól meg kell tagadnunk. Ehhez járul még az is, hogy oly államok részéről, melyek a nevezettekhez hasonló egyezményeket velünk még nem kötöttek, — de melyek úgy, mint például Nagy-Britannia, a más államoknak engedett kedvezményekre hivatkoznak, folytonos felszólamlásoknak vagyunk kitéve. Igaz ugyan, hogy belföldi termelőink, iparosaink vagy kereskedőink neveik, czégeik, vagy üzleti telepeik elnevezése tekintetében már az 1890. évi II. t.-cz. 10. §~a alapján külön bejegyzés nélkül is részesülnek a védjegyhez hasonló oltalomban, de ezeknek belajstromozása