Főrendiházi irományok, 1892. XV. kötet • 677-742. sz.
Irományszámok - 1892-709
DGGIX. SZÁM. 185 sok« rovata alatt 4 éven át évenként felveendő 1 millió forinttal a fentebb jelzett sürgős munkálatok végrehajtassanak. Ezen utalványa eváltásra a szóban levő 9 millió frtnyi külön hitelből 1,500.000 frt volna fordítandó, a melylyel mintegy 372 évre szóló utalványok lennének beválthatók s igy 4 éven át — évi 1 millió forint költségvetési hitel mellett'—mintegy 3,780.000 frt állna az új építkezésekre rendelkezésre, a mihez hozzávéve a leégett raktárak biztosításából várható összeget, a fentebb 4 millió forinttal kimutatott munkálatok a legközelebbi évek folyamán végrehajthatók lennének s ezzel a kikötői forgalom lebonyolításának legalább nagyobb akadályai megsztintettetnének. Ezek után kötelességemnek tartom még tisztelettel megjegyezni; miszerint a kereskedelemügyi minister — nehogy a m. kir. államvasutak üzemében fennakadás álljon be, az itt szóban levő munkálatok végrehajtását már megindította s azokra -a kért 9 millió forintból mintegy 3,700.000 forintot — hozzájárulásommal — már tényleg föl is használt, erre nézve tehát a törvényhozás utólagos jóváhagyását vagyok bátor kérni. A 2. §. b) pontjában a Dunánál és Tiszánál s ezek mellékfolyóinál végrehajtandó s a hajózás és mederrendezés szempontjából elkerülhetlenül szükséges szabályozási munkálatokra — a megfelelő 1894. évi költségvetési hitelen felül — a pénztári készletekből engedélyezni kért 2,500.000 forintra nézve tisztelettel megjegyzem, hogy a földmívelésügyi minister tárczája 1894. évi költségelőirányzatának indokolásában kiemelte, hogy a vizszabályozások terén az államra háruló feladatok megoldására az e czéíból évről-évre engedélyezett — bár igen jelentékeny — költségvetési hitelek nem elegendők és részletesen ismertette ama munkálatokat is, a melyek a szóban levő 2,500.000 forintból végrehajtandók lesznek, — itt tehát talán elegendő fölemlítenem azt, hogy tekintve ama rendkívüli fontosságot, melylyel a vizszabályozás kérdésének sikeres megoldása hazánkban, miut oly kiválóan agricultur jellegű államban bir — most, a midőn azt a közelebb múlt évek kedvező pénzügyi eredménye lehetővé teszi, alig zárkózhatunk el az elől, hogy erre a ezélra is erőnkhöz mért jelentékenyebb összeget áldozzunk. A 2. §. c) pontjában említett máramarossziget kőrösmező-határszéli vasút építési költségeit illetőleg tisztelettel megjegyzem; hogy az ezen vasút kiépítéséről szóló 1892 : XVI. tör1 vényczikk e vasút épitési és üzletberendezési költségeit 13,500.000 frtban állapítván meg, ebből az összegből 500.000 forintnyi hitelt a pénztári készletek terhére engedélyezett, s elrendelte, bogy a felmerülő további költségek fedezése iránt kellő időben megfelelő javaslat terjesztendő a törvényhozás elé, — itt tehát ezen utóbbi törvényhozási rendelkezésnek kívánok eleget tenni, a midőn annak kimondását kérem, hogy a szóban levő vasút épitési költségeiből még nem engedélyezett 13,000.000 frt a pénztári készletekből legyen fedezendő. Az ugyanezen §. utolsó bekezdésében foglalt utólagos jóváhagyás iránti kérelem főleg erre a tételre vonatkozik, minthogy — a mint azt már fennebb a pénztári készletekből eszközölt kiadások felsorolásánál jelezni bátor voltam — a máramarossziget-kőrösmező-határszéli vasút kiépítésére eddig már 12,500.000 frt használtatott fel. Ugyanis e vaaut épitési költségei egész összegének fedezése már eredetileg a pénztári készletekből vétetett kilátásba, ennek elrendelése azonban nem volt a törvényhozástól kikérhető mindaddig, a mig pénztári készleteink mikénti alakulásáról a törvényhozás tiszta képet nem nyer, s a mig teljes bizonyosság nem szereztetik arra nézve, hogy pénztári készleteink ezt a kiadást el is bírják. Minthogy pedig ennek a vasútnak a törvényhozás által elrendelt kiépítését mindeddig függőben tartani nem lehetett, leghelyesebb volt akként intézkedni, hogy a fölmerült költségösszegek addig is, a mig a törvényhozás ez irányban nem rendelkezik, a pénztári készletekből előlegezhessenek. A törvényjavaslat 3. §-ában annak kimondását kérem, hogy a volt közmunka- és közFŐRENDI IROMÁNYOK. XV. 1832-97. 2i
