Főrendiházi irományok, 1892. XV. kötet • 677-742. sz.
Irományszámok - 1892-706
DCCVI. SZÁM. 99 tosok, pléh-kovácsok és rövidáru-kereskedők czéheivel kellett pörlekednie: új technikai eljárásokról csak akkor lehetett szó, ha királyi privilégium-okmány utján ily új találmány forgalomba helyezése előlegesen biztosíttatott. A forradalom idejében a királyi szabadalom-levelek kiadását nem szívesen látták és minthogy a védelem szüksége kétségtelenül fenforgott, 1791. évben a szabadalmak oltalmára törvényt hirdetett ki, mely a tiszta bejelentési rendszeren alapult és mely a régi rendszer megtartása mellett még egyszer és pedig 1844. évi július 5-én reformáltatott. Ezen utóbbi törvény még mai napig is érvényben maradt. A franczia törvénynek némi hiányát bő és kimerítő törvényszéki gyakorlat és legnagyobb figyelmet érdemlő irodalom pótolja. Olasz- és Spanyolországban ép úgy, mint Portugáliában, többnyire e század elején történt franczia foglalás folytán, a franczia szabadalmi törvényhozás terjesztetett ki és fő elveiben még most is áll érvényben. Olaszország törvényei 1810., 1833, évben, a legutolsó 1859. évi október 30-án keletkeztek. A belga szabadalmi törvényhozás ezen országnak 1830. évben elért függetlensége daczára még hosszabb ideig a németalföldivel azonos maradt, mig 1854. május 24-én a jelenleg is fennálló törvény hozatott. Oroszországnak a találmányok védelmére vonatkozó első törvénye az 1812. évi június 17-én kelt ukáz volt, melynek helyébe a jelenleg is érvényes 1833. évi november 22-iki törvény lépett. Leghosszabban védekezett a svájezr szövetség a szabadalmak ellen, minthogy azt hitte, hogy ily módon ipara számára az egész művelt világ találmányainak szabad használatát legolcsóbban biztosithatja és csak legújabb időben vette észre, hogy tanácsosabb. leend a többi nagy ipari államok szövetségébe lépni és ez által megakadályozni azt, hogy saját fiai kénytelenek legyenek korszakot alkotó találmányaikat a kellő anyagi eredmény elérése végett külföldre vinni (mint például Wegrnann, ki ferdén rovátkolt őrlő hengereit Budapesten szabadalmaztatta). A nézetek ily fordulata után a svájczi nép 1887. évi július 10-én 203,506 szavazattal 57.862 szavazat ellenében a szövetség törvényhozását a találmányok oltalmára vonatkozó törvény megalkotására felhatalmazta, mely törvény 1888. évi június 29-én lépett életbe. Ausztriában is, úgy mint a legtöbb államban, a találmányok támogatására császári szabadalmak adattak ki, melyeknek legelseje 1709-ben engedélyeztetett. Ily szabadalom-levelek néha az uralkodó utódjára is szólottak, többnyire azonban az uralkodó halálával elenyésztek. I. Ferencz császár parancsára 1810. évi január 10-én jelent meg az első osztrák szabadalmi törvény, mely főleg a vizsgálati rendszeren alapult és azon elvet is tartalmazta, hogy oly találmányokra, melyek közhasznossága oly mérvű, miszerint a közérdek azt kivánja, hogy azok közvagyonná váljanak, szabadalmak ne engedélyeztessenek. Midőn a lombard-venecziai tartományok Ausztriához jutottak és ott már a franczia rendszer be volt hozva, szüksége mutatkozott annak, hogy az egész birodalomra egyforma elveket állapítsanak meg. Ennélfogva az 1820. évi deczember 8-án kelt rendelet, úgymint a későbben 1832. évi márczius 31-iki, végre az 1852. évi augusztus 15-iki újabb törvények is a tiszta bejelentési rendszeren alapultak. A mi végre hazánkat illeti, a magyar udvari kanczellária az 1820. évi osztrák szabadalmi rendelet a magy. kir. helytartó-tanácsnak kiadta, mely a maga részéről ezen szabályokat 1822. évi augusztus 21-én 6137. sz. a. a hazai összes törvényhatóságokkal közölte. Ezen rendeletet, mint alkotmányellenesen keletkezettet, az ország nagy visszatetszéssel fogadta. Az 1825. 27-iki országgyűlésen megjelent követek utasításaikhoz képest tiltakoztak is ellene és tiltakozásukat felvették a gravamenek 45. pontjába. 13*
