Főrendiházi irományok, 1892. XV. kötet • 677-742. sz.
Irományszámok - 1892-706
DGGVI. SZÁM. 97 Az északamerikai Egyesült-Államokra, mint egykori angol gyarmatokra, az angol szabadalmi törvények és az angol szabadalmak hatálya terjedt ki, azonban a függetlenség kijelentésével életbelépett 1787. évi új alkotmány a találmányi szabadalmi ügyet az államok közös törvényhozása és közigazgatása körébe vonta, és ennek folytán ezen ügy 1793., 1806., 1836. évi és még több külön rendelet utján szabályoztatott, mig az, az 1870. évi július 8-án kelt törvény által codificálva lett. Ezen törvény utóbb 1874. évi június 22-én »az Egyesült-Államok átvizsgált szabályzata« czíme alatt némi módositást szenvedett. A számos kisebb és nagyobb államra felosztott Németország épen oly számos (29) szabadalmi -szabályival birt, mely szabályok Poroszországban az 1815. évi, Bajorországban 1825 évi, Württembergben az 1836. évi ipari rendszabályokba foglalva találtattak. A német vámegylet létesitése után a német államok kénytelenek voltak két mód közt választani, tudniillik vagy a szabadalmak kiadását egy közös hatóságra bizni, vagy a vámegyesült államok közti szabad forgalom érdekében a feltalálóknak szabadalomból eredő jogait megszorítani és az e tekintetben eddig fennállott kizárólagos jogot elejteni. Közös szabadalmi hivatal felállításától az akkori kis államok még irtóztak, tehát inkább állottak rá arra, hogy a szabadalmazott tárgyak szabad forgalmát engedik meg, mi az 1842. évi szeptember 24-én kötött egyezmény folytán megtörtént, mely egyezményben kijelentetett hogy semmiféle szabadalom nem adhat jogot: a) a szabadalmazott tárgygyal azonos tárgyak behozatalának tilalmazására ; • b) ily tárgyak eladásának megszorítására; c) azok használatának tilalmazására, de a tárgynak iparszerfí előállítására szolgáló szabadalmazott gépek és eszközök használata tiltva maradt. Még az észak-német szövetség alkotása, sőt a német egységes birodalom életbelépte után is kevés hajlam mutatkozott egy egységes szabadalmi törvény bozatalára, úgy, hogy 1868 évben az észak-német szövetség kanczellárja a porosz kormány azon álláspontjára helyezkedett hogy a szabadalmi ügynek reformjára vonatkozó előreláthatólag sikertelen törekvések helyett inkább annak teljes elejtésére kellene törekedni. Az ekképen nyilvánult ellenszenv megértésére szolgálhat azon körülmény, hogy Németországban a 29 különböző és hiányos szabadalmi szabályzatok uralma alatt a Szabadalmi törvényhozásnak áldását annál kevésbbé ismerhették fel, mert az 1842. évi fentjelzett egyezmény nyomása alatt a szabadalom érvénye egy kisebb állam területére szorítkozott és a szabadalomtárgynak utánzása és forgalomba hozatala a többi szövetséges államban meg volt engedve. Csak a, német mérnökök egyletének és a szabadalmak védelmére keletkezett német egyesület törekvéseinek és a bécsi 1873. évi világkiállítás alkalmával tartott nemzetközi szabadalmi eongressus határozatainak köszönhető e tárgyban az uralkodó nézetek teljes változása. Ezen congressus határozatai a szőnyegen levő tárgyra nézve oly fontosak, hogy azoknak felsorolását szükségesnek tartom. E határozatok a következők : 1. A szabadalmi oltalom minden civilisait állam törvényhozása által biztosítandó : a) mert az állam jogérzete a szellemi munka védelmét követeli; b) mert a találmányok hivatalos és megbízható közzététele az egyedüli eszköz, mely által új technikai eszmék leggyorsabban köztudomásra jutnak ; c) mert a szabadalmi oltalom alatt a feltaláló munkája jutalmaztatik és ez által arra hivatott erők arra indíttatnak, miszerint időt és eszközöket fordítsanak új technikai eljárás kinyomozására, sőt az idegen tőke is, mely oltalom nélkül bizonyára tartózkodó állást foglalna el, készségesebben vállalkozik ily találmányok keresztülvitelére ; d) mert a szabadalom tárgyát képező találmánynak kötelező és teljes közzététele folytán .FŐRENDI IROMÁNYOK XV. 1892 97. 13
