Főrendiházi irományok, 1892. XIV. kötet • 618-676. sz.

Irományszámok - 1892-623

DCXXIII. SZÁM. 17 1874: XXXIII. t.-cz.) 12. §. 4. pontjában határozottan kimondva, hogy választói jogot nem gyakorolhatnak (tehát a választási törvény 13. §-a értelmében nem is választhatók) a vagyon bukottak, míg a csőd meg nem szüntettetett, — a minthogy a választási törvény az egyszer már megválasztott és igazolt képviselőre nézve előállható összeférhetlenségi esetekről a dolog természete szerint nem is intézkedhetik. Az a körülmény, hogy ez ideig a csődbe jutott képviselő összeférhetlenségi esetéről nem volt kifejezett törvényi rendelkezés, azért nem képezett különösebb hiányt, mert maga a csőd is általános executio lévén, a képviselő napidíj és lakbér-illetményének akár csődeljárás utján, akár e nélkül 3 hónapon át történt lefoglalása esetén az 1875: I. t.-cz. 4. §. b) pontja értei mében ugy is előállott az összeférhetlenségi eset. Most azonban, a többször idézett 1875: I. t.-cz\ 4. §. b) pontjának az 1893: VI. t.-cz. 2. §-a által történt eltöröltetése után a csődbe jutott képviselő összeférhetlenségéről teljességgel nincs intézkedés, mely hiány pótlása okvetlenül szükségessé vált. Az ide vonatkozó törvényjavaslat szövegezésénél ama kereten belül kívántam maradni, melyet a képviselőház határozata megjelölt, vagyis a törvényjavaslat 1. § ába, az 1875: I. t.-cz. 4. §-ának kiegészitésekép csupán azt vettem be, hogy »az országgyűlési képviselőséggel össze nem férő helyzetbe jut az a képviselő, a hi ellen jogérvényesen csőd nyittatott«. A 2. §-ra nézve pedig megjegyzem, hogy a törvényekben szokásos végrehajtási záradék, mely szerint a törvény végrehajtásával a ministerium, illetőleg egy vagy több minister bizatik meg, a jelen törvényjavaslatban — annak tartalmánál és természeténél fogva — ép ugy nem foglalhat helyet, a mint magában az 1875: I. tirvényczikkben is hiányzik a szokásos végrehajtási záradék. Az 1875: I. t.-cz. 13. §-ában foglalt ama rendelkezésnek ismétlését pedig, mely szerint a törvény »a képviselőház minden tagjára érvényes« azért véltem mellőzhetőnek, mert e rendelkezés, az eredeti törvény egy §-ának kiegészítését czélzó törvénynovellára a dolog természete szerint különben is kiterjed. Ennélfogva a törvényjavaslat 2. §-a egyszerűen csak azt tartalmazza, hogy »jelen törvény kihirdetése napján lép életbe«. Budapesten, 1893. évi november hó 28-án. Hieromjmi Károly s. k., m. Jcir. belügyminister. FÖBENDI IROMÁNYOK. XlV 1899-97 3