Főrendiházi irományok, 1892. XIV. kötet • 618-676. sz.
Irományszámok - 1892-651
112 DCLÏ. SZÁM. Az 1884. évi állatösszeirás, bár az előzőknél részletesebb, de még mindig hézagos volt; legfőbb fogyatkozását azonban, a mi miatt nem indulhatunk el ismét ugyanazon a nyomon az adatgyűjtés módszerének meg nem felelő volta okozta. Az összeirás ugyanis nem gazdaságonként vagy birtokosok szerint történt; hanem minden egyes kérdőivbe egy egész község marhaállománya vezettetett be. Ez az eljárás szinte csábit a felületes eljárásra, a légből kapott adatok bejegyzésére ; főleg, ha még tekintetbe vesszük, hogy az összeírással, mely lelkiismeretesen végezve, ugyancsak sok munkával járt volna, minden legcsekélyebb anyagi jutalom nélkül a közigazgatási teendőkkel különben is túlterhelt községi és körjegyzők bízattak meg. Az adatszolgáltatásnak ezt a módját tehát felületes becslésnél egyébnek nem tekinthetjük. Annál kevésbbé alkalmazhatjuk ezt az eljárást, mert hazánkban valóságos és megbízható állatszámlálás még soha sem történvén, minden összehasonlítás korábbi és ujabb adatok közt teljesen ingatag alapokon nyugszik; a korábbi összeirás a későbbi adatgyűjtés jóságának ellenőrzésére nem szolgálhat s arra sem alkalmas, hogy állattenyésztésünk fejlődésére alapos következtetést vonjunk belőle. Ha jó mezőgazdasági statistikát óhajtunk, elkerülhetetlen, hogy az adatgyűjtést, különösen az állatösszeirást, ép oly pontos számlálás utján foganato>itsuk, minő a nagy népszámlálás szokott lenni; mert csak ugy. fogunk elvégre megbizható adatok fölött rendelkezni s igy kerülhetjük ki azt a veszélyt, hogy hamis adatokon épült alapra fektessük intézkedéseinket. Meg kell jegyeznem, hogy a jelen törvényjavaslatban tervezett statistikai adatgyűjtéssel nem kívánom magát a részletes földbirtok-statistika kérdését megoldani. Még ezzel is complicálni a tervezett adatgyűjtést nem tartanám czélszerűnek. Nem pedig azért, mert bár kétségtelen, hogy socialis szempontból, sőt bizonyos fűkig általános közgazdasági és termelési szempontokból is a részletes birtokstatistikának szintén nagy jelentősége van — mégis, minthogy a mezőgazdasági termelés voltaképeni alapját nem a tulajdon szerinti birtok, hanem a gazdálkodó egyén kezelésében bármily czímen levő birtokokból álló gazdaság képezi, s ha a gazdasági termelés egyik főtcnyezőjét, a gazdasági felszerelést tanulmányozzuk, ezt szintén a gazdaságokkal kapcsolatosan kell tennünk, — most, midőn az elrendelendő adatgyűjtés utján főleg a teljes gazdasági felszerelést kutatjuk, elsőbbséget kell adnom az egyes gazdaságokról gyűjtött statistikának a birtokmegoszlási statistika felett. Ennek az úgynevezett »gazdasági üzemstatistikának« megvalósítására törekszem tehát első sorban, a melyre külföldön már történtek kísérletek és a melylyel mi először próbálkozunk meg, s hasznosítva a legutóbbi két népszámlálás alkalmával szerzett tapasztalatokat, az egyéni laprendszer alkalmazásával, ugy vélem, hogy egyszerre oly eredményre számithatunk, mely megbecsülhetetlen útbaigazítással fog szolgálni a mezőgazdasági igazgatás számára. Az adatok tulajdonképeni gazdagságát a feldolgozás adná meg. Egyéni kérdő-iven tudakolnők minden egyes gazdaságról, hogy tulajdon, bérelt, vagy haszonélvezett birtok-e, illetőleg az egész gazdaságból (mívelési ágak szerint részletezve) hány hold esik az egyik vagy másik csoportba; tudakolnék továbbá a gazdaságban foglalkozó egyének számát, felvetvén a gazdálkodás belterjességére vonatkozó kérdéseket, választ kérvén a különböző igaerő, a gépi felszerelések és az összes hasznos házi állatokra nézve is stb. E kérdő-ívekből az adatok kivonatolása kélszeri csoportosítás után történnék. A kérdőívek először is a gazdaság birtoklási jogviszonya szerint {tulajdon vagy haszonélvezett, haszonbérelt birtok) osztályoztatnának, azután pedig minden egyes csoporton belül a. gazdaság területének nagysága szerint. Ily módon bármely vidékről megtudnók, hogy ott a tulajdon, haszonélvezett vagy bérelt birtokokból álló gazdaságok különböző kategóriái (5 holdon aluli
