Főrendiházi irományok, 1892. XII. kötet • 516-612. sz.

Irományszámok - 1892-529

DX MX. SZÁM. 21 529. szám. (LXII. ÜLÉS 682. 4) és LXVI. ÜLÉS 697. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) Jelentése a főrendi ház közjogi és törvénykezési, pénzügyi és közgazdasági és közlekedésügyi bizottságának „$z izraelita vallásról" szóló törvényjavaslat tárgyában. A jelen törvényjavaslat az izraelita vallást törvényesen bevett vallásnak kivánja nyilvánittatni. Ez elutasithatlan követelménye nemcsak a helyes jogfejlődésnek, hanem szükségszerű folyománya a »szabad vallásgyakorlatról« szóló, egyidejűleg tárgyalandó törvényjavaslatnak is. Mert az izraelita vallás törvényesen bevett vallásnak nyilvánítva mindeddig nem lett ugyan, de a hazai izraeliták hitfelekezete — szervezetében és közjogi helyzetében — már is elismert hitfelekezetnek tekintendő, mint , ez a ministeri előterjesztés és a képviselőházi bizottsági jelentések indokolásában meggyŐzőleg kifejtve van. Az izraelita hitfelekezet tehát nem vonható azon elbánás alá, melyet a szabad vallásgyakorlatról szóló törvényjavaslat II. fejezete a majd csak jövőben alakulandó s törvényesen elismerendő hitfelekezetekre nézve szabályoz. A vallás- és lelkiismeretszabadság eszméje pedig és a hitfelekezetek egyenjogúságának elve nem engedi meg annak visszautasitását, hogy az izraelita vallás is törvényesen bevett vallásnak nyilvánittassék és ennek folyományakép az izraelitákra az 1868:LIII. t.-czikk mindazon §-ainak hatálya is kiterjesztessék, melyek a jelen törvényjavaslat 2. és 3. §-aiban felsorolvák. Ennélfogva a három egyesült bizottság — utalva a ministeri előterjesztésnek és a képviselőházi bizottsági jelentéseknek indokolásában kifejezettekre — a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadásra ajánlja. A részleteket illetőleg azonban állami érdekek szempontjából szükségesnek tartja a bizottság, hogy a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat 13. §-ában foglalt rendelkezés az izraelita vallásról szóló törvénybe is egy önálló §-ban kifejezetten felvétessék a következő szövegezéssel: »Lelkész és egyházi előljáró az izraelita felekezetnek csak oly tagja lehet, a ki magyar állampolgár és a ki képesitését Magyarországban nyerte.« E §. a 3. §. után következnék, mint 4. §. s ennek folytán a mostani 4. §. 5. §-szá válnék. Végre jelenti a bizottság a házszabályok 29. §-a értelmében, hogy a jelen törvényjavaslat előadójául Czorda Bódog főrendi házi tagot választotta. Kelt Budapesten, 1894. évi szeptember hó 18-án. Szlávy József s. h, bizottsági einöle. Czorda Bódog s. k., bizottsági előadó.