Főrendiházi irományok, 1892. XII. kötet • 516-612. sz.

Irományszámok - 1892-558

106 LDVIII. SZÁM. Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál meredekebbek nem lehetnek, a töltés felöli lejtők ellenben ugyanoly rézsűvel készitendők, mint maguk a töltések. Az anyagárkok továbbá oly módon létesitendők, hogy azokból a viz lehetőleg lefolyást találjon, a nélkül azonban, hogy káros vízfolyások keletkezhessenek. A töltés lába és a nyitandó anyagárok közt legalább 0'8 m. széles padka hagyandó — és ugyanily szélesnek kell lenni a kisajátítási védszalagnak is. Csuszamlásra hajlandó töltések és bevágások megfelelően biztositandók. Árterületeken átvonuló töltéseknél a pályaszin 0*8 méterrel a legmagasabb árviz felett lesz tartandó és ily helyeken a töltések lejtői a szükséghez képest biztositandók. Átereszek és kisebb hidak úgy állitaüdók elő, hogy a hordszerkezet alsó éle és a legnagyobb árviz szine között 0*5—lo m. nyilt magasság maradjon, nagyobb hidaknál az árviz és szerkezet közötti magasság l*o m.-nél, a Szamos folyón át építendő hidoál pedig 1*5 m.-nél kisebb nem lehet. Mindazon helyeken, hol folyók vagy patakok a pályát megközelítik, a partok leválás és kimosás ellen kellően biztositandók. Vízfolyások, patakok és folyók az áthidalás előtt vagy után megfelelően szabályozandók és a szükséghez mért partvédmövekkel ellátandók. A pálya testébe épitendő azon átereszek, melyek fölött feltöltés alkalmaztatik, kőből vagy téglából, esetleg betonból vagy vasból létesitendők; mig a nyilt műtárgyak kő, vagy tégla ellenfalakkal, illetve középpillérekkel és szárnyakkal, valamint bezárólag 4'0^ m. nyilasig tölgyfa-hordszerkezetekkel ; ennél nagyobb nyilasoknál pedig vashordszerkezetekkel építendők. A Szamos folyón át létesitendő vasszerkezetű hídnak oly elrendezéssel kell bírnia, hogy az úgy a vasúti, mint a közúti forgalom czéljaira is, vagyis közös használatra alkalmas legyen. A párhuzamos utak és útátjárókban a szükséghez képest megfelelő nyílású átereszek vagy hidak építendők, melyek — ha azok felett nincs feltöltés — egészen fából is lehetnek. Hídfők- és jégtörőkhöz, valamint hidjármak, hidal ások és hidpadlózatokhoz általában csak tölgy- vagy vörös fenyőfát szabad használni. Utszabályozások, útáthelyezések és útátjárók felépítménye az eredeti út felépítményének megfelelően vagy kőalapból és kavicsból, vagy csak kavicsból állítandó elő. — Oly utaknál pedig, melyek kavicsolva egyáltalában nincsenek, az útátjárók mindkét sinszáltól számítandó 8—-8 méter hosszaságban 15 cm., azontúl pedig 10 cm. magasságban kavicsolandók. Az állomási hozzájáró utak, valamint az állomási fönsikon kocsiközlekedésre szolgáló területek 0'15 m. vastag kőalappal és ugyanily vastag kavicsolással létesitendők. Az állomási terek azon részei, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak, 10 cm., az őrházi fensikok pedig 5 cm. vastag kavicsréteggel boritandók. Az állomásokon, a fensiknak és különösen a vágányok beágyazásának szárazon tartására, a szükséghez képest szivárgók létesitendők. Minden állomáson kert számára legalább 400 m

2 és minden egyes állomási és vonalőrháznál szintén kertnek legalább 1.000 m

2-nyi földerület kisajátítandó. in. Felépítmény. A pálya 0*76 méter nyomtávval épitendő. A sinek, melyek aczélból gyártandók, folyóméterenkint 13*75 kgrmnál könnyebbek nem lehetnek és függő sinkötés alkalmazása mellett oly sűrűn rakott talpfákon helyezendok el, hogy igénybevételök 2.500 kgrm. keréknyomás alatt négyzetcm.-ként 1.000 kilogrammot meg ne haladjon.