Főrendiházi irományok, 1892. XI. kötet • 463-515. sz.
Irományszámok - 1892-478
56 CDLXXVIII. SZÁM. A tervezett nyugdíj-intézet mathematikai mérlege a mellékletben közölve van. E mérleg szerint a különböző források évi bevételei s a kiadások a következő főösszegeket mutatják : Bevétel. 1. A tanárok befizetései végtelen járadékká számítva . . ... 18.070 frt. 2. Az iskolafentartók fizetnek az alkalmazottak fizetései után . . . 35.170 » 3. A tanulók hozzájárulása • • 47.725 > 4. Állami segély ............. 60.000 » 5. Az ezen iskoláknak adandó építési és beruházási állami segélyek után 15 évre kikötendő 3°/o-os kamat . 14.518 » Összesen . . 175.483 frt. Kiadás. 1. Nyugdíjak és ellátási díjak a középiskoláknál ....... 131.800 frt. 2. Nyugdíjak és ellátási díjak a jogakadémiáknál ....... 10.700 » 3. Nyugdíjak és ellátási díjak a képezdék és felsőbb leányiskoláknál 13.175 » 4. Nyugdíjak és ellátási díjak a kereskedelmi iskoláknál .... 12.800 » 5. Fedezet esetleges fizetésemelésre • • 7.008 » Összesen . . 175.483 frt. Emiitettem, hogy az itt szóban forgó intézetek viszonyai fölötte különbözők, ez okból a törvényjavaslat a 3. §. 7-ik bekezdésében a tanárok, iskolafentartók és tanulók hozzájárulása arányának módositását engedi meg, s igy az iskolafentartóknak módjukban áll nemcsak önmagukon könnyíteni, hanem tanulóikon is. Azonban nem mulaszthattam el a tanárokat némi védelembe venni azzal, hogy az áthárítható részlet maximumát 2°/o-ban állapítottam meg. Az itt mondottakkal kapcsolatosan meg kell emlitenem, hogy felmerült oly nézet is mely az egyszerűség kedvéért az alkalmazottak, az iskolafentartók s a tanulók hozzájárulását, mind egybevéve, egy egységes százalékkal kivánta meghatározni, s aztán a megosztást az iskolafentartókra bizni, de ez esetben a sok tanulóval biró intézetek olcsón, a kevés tanulóval biró intézetek pedig drágán jutottak volna a nyugdíj-intézethez. A 3. §. 8-ik bekezdése különös megvilágítást szükségei. Vannak oly tanintézetek, hol a tanárok nagy része pap vagy apácza, kikről nyugdíj tekintetében nem kell gondoskodni, s csak egy-két világi tanár van. Ez esetben nem volna okadatolt a tanulókat teljes mértékben megterhelni, sem a nyert építkezési vagy beruházási állami segély után a teljes 3°/o-ot követelni, hanem csakis arányos befizetéseknek lehet helye a nyugdíjra igényt tartó tanárok száma szerint. Ugyané §. utolsó bekezdése megadja a felvilágositást a tekintetben, hogy miként volt lehetséges az egyes iskolák már meglevő nyugdíj-alapjainak bevonását kikerülni s mégis e helyi nyugdíj-alapokat az országos nyugdíj- és gyámintézet czéljaira felhasználni. Az sem szorul bővebb magyarázatra, hogy ha az állam kellőleg gondoskodik a szóban forgó tanintézeteknél nyugdíj tekintetében, akkor még más nyugdíj-intézetek megengedése ellentétben volna az országos nyugdíjintézetnél nyújtott állami segélylyel. Itt közbevetőleg okát adhatom annak is, hogy miért nem vettem fel a nyugdíj-intézetbe a theologiai intézeteket is. Először: maguknak e tanintézeteknek egy része az egyházi hivatásra való képzés függetlenségével össze nem egyeztethetőnek találta az állami gondoskodást. Másodszor: katholikus, görög-keleti, protestáns és izraelita papképzéstinknél még inkább felmerülnek a különböző viszonyok ugy, hogy az ide tartozó tanárokat egy kategóriába foglalni teljesen lehetetlen volna. Harmadszor: a protestáns főiskolák helyi nyugdíj-alapjainak ez alkotandó törvény
