Főrendiházi irományok, 1892. XI. kötet • 463-515. sz.
Irományszámok - 1892-478
GDLXXVIII. SZÁM. 49 fizetésének minden szaporodása után (ide nem számitva a lakpénzt) egyszersmindenkorra 73 részt a nyugdíj- és gyámintézet javára lefizetni. b) A tanintézetek fentartói iskolájok minden igazgatói, tanári, tanítói, igazgatónői vagy tanítónői rendes állásának törzsfizetése s e törzsfizetés szaporulata után évenkint 5°/o-nyi összeget fizetnek. E tartozás az üresedésben levő állások törzsfizetése után is lerovandó. c) Az elősorolt intézetek tanulóitól (kivétel nélkül) fejenkint és évenkint a jogakadémiáknál 6 frtnyi, a többi tanintézeteknél 3 frtnyi díj szedetik. d) E nyugdíj- és gyámintézet kötelékébe tartozó mindazon tanintézetek fentartói, kik jövőben iskolai épületre vagy beruházásra állami segélyt kapnak, e segély után 15 éven át 3°/o-ot tartoznak a nyugdíj- és gyámintézet javára fizetni. e) Az államkincstár a nyugdíj- és gyámintézet szükségleteihez évenkint 60.000 frttal járul hozzá. Az a), b) és c) alatt kijelölt jövedelmi forrásoknak egymáshoz való arányát az iskola fentartók a helyi viszonyok szerint esetleg módosíthatják, de e módositás mellett is az ezen forrásokból eredő jövedelmek végösszegének változatlannak kell maradnia. A b) alatt kitüntetett 5°/o-ból az illető tanerők terhére áthárítható részlet maximuma 2 Q / 0-ban -••ällapittatik meg. Oly intézeteknél, a melyeknél a fenforgó különleges viszonyoknál fogva nem yala^ mennyi, hanem csak néhány tanerő nyugdíjazásáról kell gondoskodni, az a) és b) alatti befizetések csak e tanerőkre szólnak, a c) és d) alatt jelölt befizetéseket pedig a vallás- és közoktatásügyi minister arányosan állapitja meg. Az illető tanárok megterhelése ez esetben sem lehet nagyobb a fent kitüntetett mértéknél. Az ezen nyugdíj- és gyámintézetbe történt befizetések visszatérítésének semmiféle körülmények között sincsen helye. A némely tanintézeteknél már meglevő nyugdíjalapokat ezen országos intézet létesülte után az iskolafentartók tetszésök szerint vagy az a), b), c) és- d) alatt elősorolt befizetések alapjául szolgáló tőkeként kezelhetik, vagy pedig — az egyesek által eddig teljesített befizetések visszatérítésére netalán szerzett jogoknak épségben tartása mellett — más, eredeti rendeltetésökkel rokon czélokra fordíthatják; de az ezen országos nyugdíj- és gyámintézet kötelékében álló tanintézetek alkalmazottjai s hozzátartozóik számára belőlök egy második nyugdíj- vagy gyámintézetet nem tarthatnak fenn. 4. §. A már fennálló tanintézeteknek e nyugdíj- és gyámintézetbe való belépése az illető iskolafentartónak jelentkezése alapján, mely jelentkezésnek e törvény életbeléptetésétől számitott féléven belül kell végbemennie, önkéntesen történik. — Ha valamely már fennálló iskola fentartója tanintézetével később lép be, köteles a 3. §. a), b), c) és d) pontjaiban elősorolt járandóságokat visszamenőleg is, és pedig 4°/o-os késedelmi kamatokkal együtt akként leróni, mintha a jelen törvény életbeléptekor állt volna be a nyugdíjintézet kötelékébe ; ellenkező esetben alkalmazottjainak szolgálata a nyugdíj-igényre nézve csakis a nyugdíj- és gyámintézetbe való belépéstől számittatik. A jövőben keletkező iskolák fentartói azonban kötelesek tanintézetükkel ez l országos nyugdíj- és gyámintézetbe belépni vagy alkalmazottjaik számára legalább oly nyugdíjról s hozzátartozóik számára oly ellátásról gondoskodni, mint a minőt a jelen törvény biztositj és pedig a nélkül, hogy intézetök tanulóit, vagy alkalmazottjaikat áz adandó nyugdíjért éa ellátásért nagyobb mértékben terhelnék meg, mint a minő befizetést a jelen törvény szab meg, — ellen esetben iskolájuknak a nyilvánossági jog meg nem adható. A nyugdíj- és gyámintézetböl kilépésnek nincs helye. FŐRENDI IROMÁNYOK. XI, 1892-97. 7
