Főrendiházi irományok, 1892. XI. kötet • 463-515. sz.
Irományszámok - 1892-477
38 CDLXXVIL SZÁM. A VI. czikk a beváltott államjegyekkel való további eljárást szabályozza, a mennyiben ez az eljárás egyezményileg, illetőleg a törvényhozás utján szabályozandó. A két pénzügyministerium által beváltott államjegyek a cs. és kir. közös pénzügyministeriumhoz szállitandók be, mert a közös függő adósság kezelésével és nyilvántartásával az 1868. évi XLVI. t-cz., illetőleg a megfelelő ausztriai törvény, az 1868. évi június 10 iki törvény (R.-G.-Bl. 53. sz.) értelmében a csász. és kir, közös pénzűgyministerium van megbizva, a miből önként következik az a rendelkezés, hogy ennél a beváltási műveletnél is ez a mihisterium gyűjtse a beváltott államjegyeket. A közös pénzügyministeriumhoz a két állam pénzügyministeriumai által ilyképen beszállított államjegyekért megtérítés nem jár, mert ezek helyett az államjegyek helyett nem adatnak ki újból államjegyek, hanem azok a függő adósság megfelelő részének végleges törlesztésére szolgálnak. A csász. és kir. közös pénzügyministerium ezeket a beváltott és hozzá beküldött államjegyeket, ugy mint az általa az egyezmény II. czikke és esetleg annak III. czikke értelmében közvetlenül beváltott államjegyeket isj megsemmisiti. A két kormány ennél az eljárásnál képviseltetheti magát, mert ez a megsemmisittetés nem egyszerű államjegykezelési műveletet, hanem a két állam terhére menő pénzügyi műveletet jelent. Az egyezmény VII. czikke a beváltási műveletből eredő költségek elszámolásáról és annak a nyereségnek, a mely a bekivánt, de beváltásra be nem mutatott egy-forintos államjegyekből esetleg várható, felosztásáról intézkedik. A költségek megosztásánál alapul vett arányszámok, a melyek szerint azok 30°/o erejéig Magyarországot, 70°/o erejéig pedig a monarchia másik államát terhelik, az 1892. évi XVIII. t.-cz. XIX. czikkében foglalt rendelkezésnek felelnek meg. Az államjegyek beváltásából eredő költségek elszámolására nézve a czikk első bekezdésében az a rendelkezés foglaltatik, hogy ezek az elszámolások a két állam között havonként ejtendők meg, a végből, hogy abban az esetben, ha a két állam költségei a beváltás folyama alatt nem alakulnának összhangban u költségviselési arány-számokkal, a kölcsönös követelések és tartozások rövid időszakonkint ki legyenek egyenlíthetők. Hasonlóképen havonként lesznek megejtendők az elszámolások a beváltás végrehajtásában résztvevő közös központi pénztárral. A második bekezdésben az a határozat foglaltatik, hogy az a megtakarítás, a mely előreláthatólag elő fog állani abból, hogy a beváltásra felmondott egy-forintos államjegyek egy része beváltásra bemutattatni nem fog, olyképen osztandó meg, hogy ebből a nyereségből 30°/o Magyarországot, 70°/o pedig a birodalmi tanácsban képviselt királyságokat és országokat illeti. Ez a részesedési arány önként következik az 1892. évi XVIII. t.-czikk XIX. czikkének a költségek felosztására vonatkozó határozatából, ezenkívül pedig megfelel az 1868. évi VII. törvényczikk 12. §-ában foglalt analog határozatnak, a mely szerint a papir-váltópénz bevonásánál keletkezett nyereség ugyanezen arányszám szerint osztatott fel, végül az 1868. évi XLVI. törvényczikk 22. §-ában foglalt rendelkezésnek, a mely az államjegykezelési alapot, a mely az ezúttal várható nyereséggel azonos természetű jövedelmekből alkottatott, arra az esetre, ha annak rendeltetése megszűnnék, ugyancsak a 30°/o, illetőleg 70°/o arányszám szerint felosztandónak mondja ki. Megemlíthetni vélem, hogy az 1866. július 7-ikéről keltezve kibocsátott egy-forintos államjegyekből az utolsó beváltási határidőig — 1888 június 30-ikáig — 3,057.372 forint, az 1882. január 1-i kelttel kibocsátott egy-forintos államjegyekből az utolsó beváltási határidőig — 1893. deczember 31-ikéig — 775.421 frt nem lett beváltásra bemutatva.
